Kezdő jóbor-ivóként a reduktív sauvignon blanc illatát szerettem a legjobban, a dörgicsei Pántlika Pincészet 1994-ese vagy a Hilltop Neszmély 1996-os sopronija elvarázsolt visszakézből. Ügyesen beleillett ebbe a sorba a nagyrédei Szőlőskert Szövetkezet Matra Hillje is, gyakorlatilag évjárat-függetlenül. Később okosabb és tapasztaltabb lettem, elég gyorsan megtanultam, hogy több arca van ennek a fajtának is, ha hagyják beérni, komoly mélységeket és izgalmakat kínál, különösen Sancerre-ben és Pouillyban. Bárdos és Fia 2010-ese természetesen inkább a korai időket idézi. Ha már a Szőlőskert szóba került: Bárdos Benjámin hosszú-hosszú ideig volt a vállalkozás borászati igazgatója, ha minden igaz, a cég nemrégiben tönkrement, nem tudom, mi van éppen vele pontosan, mintha mostanában is látnék Matra Hill-palackokat egyik-másik hipermarketben. A címszereplő mindazonáltal a családi pincéből származik, ezt az apa és Tamás fia hozta létre, az objektum a farkasmályi pincesoron található. Egészen halvány szalmasárga, zöldes árnyalatokat is mutató szín, harsogó illat, frissen vágott fűvel, egressel, szénával, szinte kiugrik a pohárból, mégsem direkt durván. Meglehetősen karcsú, de nem bántóan nyiszlett test, van íve a kortynak, nem nélkülözi a zamatokat, üde és friss, lecsengésében csipetnyi fanyarság disszonál, enélkül tehetségesebb lenne. Így is szívesen iszom – nem pedig kóstolgatom-méregetem – az ilyesmit, csont nélkül megkapja tőlem a 4 pontot.