Albert gazda

Rókusfalvy Pál borai évről évre egyre különbek, ritka az a termelő, akinél tényleg folyamatos előrelépést lehet észrevételezni. Gondolom, 2010-zel megtörhet a tendencia, ami már nem nagy baj, hiszen szinte teljesen összeállt a kép, az etyeki szőlőben-pincében elég rendes százalékban vannak kihasználva a lehetőségek. Nem mondom, hogy innen nincs feljebb, mindig van mindenhonnan, de a megfontolt dicséret indokolt. A 2008-asok kapcsán is hasonlót mondtam, különös tekintettel a chardonnay-ra, érdekes, hogy a sauvignon blanc-t egy árnyalattal kevésbé szerettem, pedig maga Rókusfalvy azt tartja a legtöbbre a fehérek között, ez az árakon is meglátszik. Most elsősorban a múltkori nagy zöldveltelinizés keltette fel az érdeklődésemet, Komáromban is ügyesen szerepelt az etyeki versenyző. Utána bonthattam egy pinot blanc-t – nagy kedvelője vagyok e fajta borainak –, valamivel fásabbnak véltem a kelleténél, majd a szürkebarát következett. Amely kivágta a rezet rendesen. Világos szín, zöldes reflexekkel, meleg tónusú, mégis friss illat, sok érett gyümölccsel, visszafogott ásványossággal, sehol semmi direkt gyógynövényesség, szerencsére. Közepes test, tiszta ízek, ízletes, vibráló savak, határozott édesérzet, mennyi maradékcukornak köszönhető, nem tudni, a címkén és a honlapon nincs információ. Lendületes, zamatos, arányos bor, színes lecsengéssel. Félbehagyni a palackot lehetetlen, szerencsére ketten voltunk rá, az apámnak is bejött. Egyértelmű 6 pont.