HTML

Albert gazda

A bor nem élelmiszer-ipari termék, de nem is az istenek itala. A bort azért szeretjük, mert szórakoztat, és mert finom. A földön iszunk. Elég sokat. És ha lehet, jót.

Friss kommentek

  • 2colours: Aha. Szóval Hamvas széttrollkodott mindenkit néhány közhelyért? Még mindig nem az igazi... (2017.04.20. 19:47) A félreértett Béla
  • frezerxp: az előző hozzászóllást igencsak megkérdőjelezhető, ugyanis magyarországon még nem találkoztam olya... (2013.09.09. 20:35) Jean Balmont Cabernet Sauvignon 2008
  • rszabi: Nagyon vártam már. Napi szinten fog frissülni az új blog is? (2012.07.31. 12:44) Hát akkor igyunk
  • AG 2.0: iszunk.postr.hu/ (2012.07.30. 17:21) Tervek
  • önkéntes rendőr: Na asszem, az étterem be is zárt... (2012.07.04. 13:55) Ráspi Zweigelt Válogatás 2007

Címkék

2003 (16) 2005 (17) 2006 (68) 2007 (121) 2008 (132) 2009 (93) 2010 (22) alföld (18) aszú (17) ausztria (20) badacsony (20) balassa (10) balaton (41) bikavér (10) bock (14) bott frigyes (15) cabernet franc (18) cabernet sauvignon (34) chardonnay (30) chile (10) demeter zoltán (19) eger (39) emberek (11) etyek–buda (23) franciaország (13) furmint (47) gere attila (10) gondolatmenetek (37) hárslevelű (16) hatpontos (143) heimann (15) hétpontos (104) hilltop (11) hírek (42) hollóvár (10) jásdi (17) kékfrankos (19) légli (20) losonci (15) mátra (20) merlot (25) négypontos (66) nobilis (13) nyakas (10) nyolcpontos (48) olaszország (18) olaszrizling (37) oremus (12) ötpontos (129) pécs (11) pincék és borászatok (22) pinot noir (19) programok (20) rajnai rizling (24) ráspi (15) rendezvények (44) rozé (11) sauska (22) sauvignon blanc (16) somló (16) somlói apátsági pince (11) sopron (15) st. andrea (21) szászi (11) szekszárd (43) szentesi (14) szepsy (20) takler (16) tiffán (15) tokaj (93) vida (11) villány (55) wachau (11) Címkefelhő

Szekszárd a múzeumban

2009.06.02. 12:33 AG 2.0

Borbemutatóztak a szekszárdiak Budapesten csütörtökön, kiváló helyszínen, a Petőfi Irodalmi Múzeumban. Nem mondhatni, hogy nagy lett volna a tömeg, hiszen kicsi volt, ilyesminek az egyik szem örül, el lehet férni kényelmesen, a másik meg sír, mert mégis. Ez-az bejött, kaptam impulzusokat.

Két órát tudtam kiszorítani az élvezetekre, ennyi idő alatt viszonylag sok bort meg lehet kóstolni, és meg is lehet részegülni tőlük rendesen, a kitűzött célokat így és úgy is elértem.

Előjáróban megjegyzem, az utóbbi időben teljesen kifehéredtem, nem ápolok valami jó viszonyt a tanninokkal, attól meg már-már dühös leszek, ha húz és tapad. Persze ha van mellette más, gyümölcs, zamat, tartalom, ami egyensúlyozza szépen, akkor nincs gond, örül a lelkem. Kár, hogy gyakran nincs. Egy biztos, nem nagy borokra akarok rácsodálkozni, amelyeket jószerével lenyelni is képtelenség, hanem inni szeretek olyanokat, amelyek egyszerűen jólesnek. Abban a reményben mentem a múzeumba tehát, ahol főképpen vörösborosokkal találkozhattam, hogy hátha lesznek új impulzusok. Lettek.

Nagyjából tucatnyi termelő termékein sikerült végigrobognom, arról írok, ami kifejezetten tetszett.

Először is Eszterbauer János 2007-es kadarkája. Ha jól emlékszem, ez a bor nem látott fahordót, vagy ha mégis, keveset. Sok-sok gyümölcsöt és frissességet tartalmaz, finom fűszereket, tökéletes arányokat. Csak azért nem mondom, hogy kellemes meglepetés, mert a korábbi évjáratait is szerettem.

Másodszor is a Tüske Pince és Vesztergombi Remete-Bor József sillerei. A piros bornak nagy rajongója vagyok 15 éve, azóta folyamatosan keresem a szépséget ebben a roppant nehéz műfajban. Azt hiszem, rozét vagy könnyed vörösbort készíteni kevésbé bonyolult, mint megtalálni az átmenetet a kettő között. Egyik és másik termelőnek is sikerült.

Harmadszor is a Pálos Miklós-féle Borműhely Campus nevű házasítása. A fele blauburger, a fele zweigelt, a zárja csavar, a neve latin, részeges egyetemistáknak készül, így nem is kerül sokba. Remek, csúszik, mint a pinty, ha én lennék a célközönség, minden este ezt innám.

Negyedszer is Bősz Adrián fehérborai. Jöttem-mentem jobbra-balra, elég későn értem oda a borvidék legújabb felfedezettjeinek egyikéhez, sok vörös és nem kevés csersav után. Mindig mondom, hülyeség erőltetni, hogy fehéret csak vörös után, kellemes fordítva is, ha jó a bor. Bősz fehér kadarkája és rajnai rizlingje nemhogy jó, egyenesen kiváló. A kadarka is nagyszerű a maga fűszerességével, de a rajnai vibrálása és gazdagsága még magasabbra emel.

Ötödször is a Takler Pince sűrű vörösei. Innét úgy tűnik, a trió átformálta a borvidéket az elmúlt évtizedben, rengetegen caplatnak a nyomukban, készítik nagynak szánt boraikat sok alkohollal, még több cserrel. Ám a műfaj legjobbjai még mindig a tanítómesterek, akik közben mintha már elszánták volna magukat arra is, hogy továbblépnek, az elegancia felé. A 2006-os válogatott kékfrankos, cabernet franc és Bartina közül az első kettőben vélek felfedezni ilyesfajta törekvést. Most a kékfrankosban leginkább. A rendkívül gazdag illatot korábbi kóstolásomkor nem tetézték igazán gazdag zamatok, de azóta sokat fejlődött. Hogy hányadán állunk valójában, azt akkor mondom meg, amikor egy egész palacknak a nyakára hágok.

Hatodszor is Heimann Zoltán összes borai. Az én listámon most ez a pince áll az első helyen Szekszárdon. A 2006-os Barbárról már elmondtam, amit akartam, de a múzeumban is muszáj volt hozzá visszakanyarodnom kétszer. Úgy nagy, hogy szép. Úgy szép, hogy finom. Úgy finom, hogy harmonikus. Etalon, vagy mi.

Szólj hozzá!

Címkék: szekszárd takler heimann vesztergombi józsef eszterbauer tüske pince bősz adrián pálos miklós

 

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása