Nagyjából két éve úgy gondolom, Frittmannék után, Fonték és a Gedeon Birtok mellett a szigetcsépi Gál Pincészet lesz Magyarországon a következő alföldi olcsóbor-sztár. Azt hiszem, az elsők között figyeltem fel rájuk, először meglepően finom félédesükről írtam, aztán a borfesztiválon felderítettem teljes szortimentjüket, ízlett minden. Áttörésük ezzel együtt várat magára, de biztos vagyok benne, hogy nem sokáig. A borversenyeredményeket általában igyekszem visszafogottan kezelni, ám abban mégiscsak van valami, hogy az imént rendezett, sorrendben 10. Vinagorán egy Csepel-szigeti borászat két Champion-díjat is behúz a maga kategóriájában. A zsűri az egyaránt 2008-as szigetújfalui szürkebarátot, illetve szigetszentmártoni kékfrankos rozét emelte nagyon magasra. Utóbbi ráadásul aranyérmes lett az áprilisi rozé-világbajnokságon.
A Vinagora-eredményekről picit részletesebben, csak a csempionokat említve: a száraz fehérek között Gálék szürkebarátja mellett a szlovák Chateau Modra Rulandske Biele 2008-at díjazták, a vöröseknél Bock József 2007-es syrah-ja lett a legjobb, az erősített boroknál jerezi került a tetőre. Késői szüretben a soproni Vincellér Ház 2005-ös zenitje nyert, a botritiszes kategóriában szokásukhoz híven két régi vágású aszút találtak kiemelkedőnek az ítészek, a Monyók família 1999-es és Kiss István 1975-ös 6 puttonyosát.
Ezeket hagyom is, térek vissza Gálékhoz. Akik természetesen roppant mód örülnek a sikernek, bár azt tapasztalják – mint Gálné Dignisz Éva elmondta –, az ilyesmire legfeljebb a szakma fogékony, a fogyasztó nem annyira, és az éttermek meg a szaküzletek sem kezdtek el jobban kapkodni a boraik után. Ezzel együtt szürettől szüretig minden elfogy, nagyobbrészt helyi értékesítés keretében, és a palackozott mennyiség is növekszik, 20 ezernél tartanak évjáratonként. Van azért előrelépés a hozzáférés tekintetében is, Budapesten például az Asztali Borok Házában, a Borkápolnában, a Winebarban és a Maligán Borétteremben is bevásárolhat 1000 forint körüli dolgaikból mindenki, akinek kedve szottyan hozzá.
A Gál Pincészetnek közel 100 hektárnyi szőlője van a Csepel-szigeten, több mint a fele új telepítés, zöme fehér, ami kék, az kékfrankos. Pincéjük ezer hektoliteres, de eddig még nem használták ki a teljes kapacitást. Boraikat reduktív iskolázással készítik, tartályban érlelik és tárolják, palackos raktárra előbb-utóbb szükségük lesz, meg a hatfejes félautomata palackozó helyett is kellene profibb berendezés.
A híres rozéból – amely tehát a cannes-i Mondial du Rosén is aranyéremre érdemesült – 35-40 ezer palacknyi mennyiség készült, de csak 10 ezerrel töltöttek le ténylegesen, a többi elmegy lédigben. Egy üvegjéhez néhány napja már hozzájutottam – tényleg még azelőtt, hogy a vinagorás Champion-díjak beestek volna –, meg fogom kóstolni, lesz egy újabb poszt akkor. Addig is figyelek, hogy talál rá a publikum a jóra. Meg azután is, persze.
