A Pannon Borrégió 25 legjobb borának budapesti bemutatóját szervező szervezőknek nem volt szerencséjük. Nagyon meleg volt csütörtök este, ami eleve nem ideális kóstoltató idő, akkor meg különösen nem, ha a mezőnyben súlyos, testes, alkoholos vörösek dominálnak. Két és fél órán keresztül megállás nélkül izzadtam, de hősiesen végigkóstoltam a teljes sort. A fehérek közt szerencsére csak egy tétel volt melegebb a kelleténél, a vörösek közt viszont csak kettő nem. Ebből következően fórral indultak azok a versenyzők, amelyek fűszerességre, frissességre is játszottak. A top 25-ből ezek után top 10-et csináltam, ez jön hajtás alatt.
Előbb még két megjegyzés. Az egyik: természetesen nem úgy kell érteni, hogy ennél a 25 bornál – a teljes listát itt tessenek megnézni – különb nincs Villányban, Szekszárdon, Pécsen, Tolnában és a vendégszereplő Dél-Balatonon. Hanem úgy, hogy a zsűri a 100-egynéhány beküldött közül ezeket emelte fel. Fiatal verseny ez, kinövi magát, bőven megérdemli az előzetes bizalmat. A másik: a privát 10-embe kerülésért nagy volt a harc a középmezőnyben, alig maradt le pl. Günzer Zoltán 2007-es Ördögárokja, amúgy is hordóminta még, van ideje bizonyítani. Tetszett a Wekler Pince kékfrankosa is, továbbá híve vagyok a Bujdosó Pince Aranyhíd traminijének, most meleg volt szegény, a gyönyörű illat után elmaradt a folytatás. A Danubiana chardonnay-ja és a Takler Pince cabernet franc-ja meg azért maradt ki, hogy ne legyen egy-egy pincétől két különböző bor egy színben. Csak Sauskáékkal tettem kivételt, ők két színben nyomultak.
Danubiana Tolnai Zöldveltelini 2008. Ennél jobban nem eshetett volna kezdésként semmi sem. A bonyhádi székhelyű Danubianáról, a legnagyobb magyar borexportőrök egyikéről régóta tudjuk, hogy tökéletes reduktív fehéreket készítenek, ez a veltelini is mestermunka, friss, ropogós, zamatos.
Sauska Villányi Makár Chardonnay 2007. Mondhat bárki akármit, szeretem a jól barrique-olt chardonnay-t. A Makárban sok a fa, nem kérdés, mégis finom, mert vannak egyéb tartalmak, amelyek állják a versenyt a hordóval. Vajas, gyümölcsös, sűrű, savai szépen megtámasztják, a cserek sincsenek túl sokan.
Andreas Ebner Pinot Noir 2007. Nem tudom, a mozsgói borász mikor váltott pinot-vonalon, az biztos, kezdetben nem kedveltem az ebből a fajtából készült dolgait. Ez már nekem való. Gyümölcsös, földesen-avarosan tipikus, lendületes.
Prantner Ferenc Szekszárdi Cuvée 2007. Ha jól emlékszem, kékfrankosra épít a mostanában felfuttatni próbált szekszárdi pince házasítása, okosan, ügyesen. Fűszeressége teszi igazán élvezetessé.
Bock Pince Bock Cuvée 2003. Rusztikus, tartalmas, tele élettel, senki meg nem mondaná, hogy lassan hatéves. Biztos vagyok benne, hogy savainak hála hosszú ideig ereje teljében lesz még.
Szeleshát HáromFiú Szekszárdi Cuvée 2007. Megint egy szinte egészen új pincészet. Nagy svunggal indultak, figyelemre méltó borokat készítenek. A HáromFiút a Pannon Bországgyűlés után megdicsértem, most sem teszek mást. Gyümölcsök, fűszerek, perfekt egyensúly.
Heimann Barbár 2006. A 2006-os évjárat legjobb magyar vörösborai között a helye, új irány Szekszárdon, ilyen súly és koncentráció mellett még senki sem őrzött meg ennyi gyümölcsösséget.
Vylyan Mandolás Cabernet Franc 2006. A kisharsányi pince 2006-os presztízsborainak egyike, néhány hónappal ezelőtt volt szerencsém egy palackjához, gazdagnak, koncentráltnak találtam, de úgy éreztem, kell még az idő. Most is úgy érzem. Likőrösen mély, mégsem lusta. Sokra hivatott bor pályája elején.
Takler Primarius Merlot 2006. A 2003-as Primarius teljesen levett a lábamról a maga idejében. Három évvel későbbi utóda még kevésbé lenyűgöző, de jó úton halad. Krémesen sűrű, roppant mód komplex.
Sauska Cuvée 7 Villány 2006. Rajongó vagyok. Ahányszor kóstolom, mindig rácsodálkozom, mennyire hibátlan. Ezúttal pláne túlmutatott az újvilágiságon, bordeaux-i karakterű összetettséggel nyűgözött le.
