Folytatódott a nagy rizlingvadászat – más megközelítésben a német–osztrák versengés –, először a rhengaui J. B. Becker és a nahei Dönnhoff tette oda magát alaposan, aztán az egyaránt wachaui Alzinger és F. X. Pichler csapott oda, előbbi lett új blogom első 9 pontosa. Közben a spiccre került Légli Ottó Gesztenyése is. A rheinhesseni Klaus Peter Keller sem akárki, a Wein Gourmet 2005-ös kiadványában – ez van kéznél – övé a borvidék egyetlen maximális minősítést kapott pincéje. Borászat Flörsheim-Dalsheimben, 15 hektár, 100 ezer palack kiváló termék évjáratonként. Növekvő presztízs, emelkedő árak. Az Alkesz néhány éve írt róla érdekes cikket, akkor, amikor spätburgunderje leverte a burgundi konkurenciát, mint a pinty, és kiderült, a mester miben látja a tökéletesség forrását. Rheinhessen Kellerék – vagy mondjuk a Gunderloch – felfutásáig nem számított különösebben izgalmasnak, az olcsó és vacak tömegborok hazájának tartották, vö.: Liebfraumilch. A Keller-szortiment már-már átláthatatlanul bőséges, ember legyen a talpán, aki kiigazodik a dűlők és a márkák rengetegében, egy biztos, az RR a 20 euró alatti kategória reprezentánsa. Halvány aranysárga, áradóan elegáns illatok. Sokkal inkább gyümölcsös és virágos, mint minerális. Kifejezetten kedves, száraz, de semmi keménység és szikárság nincs benne, selymesek a savai, itatja magát ellenállhatatlanul. 12,5-es alkohol, perfekt harmónia, zamatos, hosszú utóíz. 8 pontnál nem járhat neki kevesebb.