Az utóbbi két évben – mármint 2007-ben és 2008-ban – dél-balatoni borász lett az év termelője a privát listámon, előbb Légli Ottó, utána Konyári János és Dániel fia. Azóta is egyre-másra bizonyítják mind, nem volt alaptalan beléjük helyeznem a bizalmamat – ez a poszt előbbi személyről szól. Légli 2006-os rajnai rizlingje után – amely megjelenésekor számomra egyértelműen kedvenc fajtám eladdig készült legszebb magyar borává lépett elő – még magasabbra emelte a zászlót, gyönyörű italt szűrt a Gesztenyés dűlő túlérett terméséből. Egyszer már megírtam, mit gondolok róla, de szóba hozom újfent, egyrészt, hogy nyoma legyen itt is, másrészt, mert megítélése vitatott, harmadrészt, mert megváltozott kissé az eltelt fél év alatt. Nem hátrányára. Színe természetesen hibátlan. Illatban máris nagy formátumú, rengeteg ásványossággal, érettséggel, mézességgel, mindazonáltal a rizlingre jellemző citromos frissességet sem nélkülözi. A korty telt, csiszolt, elegáns savai állják a versenyt embertelenül magas, 16 körüli alkoholjával, csipetnyi céókettő is frissíti. Igen, ez a 16 ijesztően sok, látatlanban azt mondanám, a kevesebb több lenne, ám ha annyi a borban a tartalom, hogy így is elérhető az elegancia és a harmónia, akkor nincs miért kötözködni. Zamatos, ízletes a Gesztenyés, és még csak nem is az a típus, amelynek fél deciliterjét körberajongja az ember, aztán a következő kortyot nem kívánja. Kell a második-harmadik pohár is, nekem biztosan. Nincs mese, 8 pont.
Légli Ottó Gesztenyés Riesling 2007
2009.06.20. 08:00 AG 2.0
1 komment
Címkék: balaton nyolcpontos rajnai rizling légli 2007
 
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
spajder 2010.02.10. 13:22:31
Felbontás és szellőztetés után nagy elvárásokkal fogtam hozzá a dolognak. Az illata és a színe - mint a szerző is írta - nagyon rendben van. Az első ami képen vágott az alkohol, de ez pár korty után tisuztul és a magas (16%) ellenére sem tűnik túlzónak. A savak tényleg szépek, bár nekem kicsit sok. A bor komplex és kerek, tényleg szép munka. A Banyászót nem kóstaltam, ráadásul nem voltam túl jó véleménnyel Légli borairól, nekem például a szőlőskislaki chardonnayje a tavalyi év egyik legnagyobb csalódása volt, így még az sem lhete állítani, hogy elkötelezett lennék a bor készítője iránt. Mindenesetre a bor jó, sőt nagyon jó, örülök, hogy ihattam belőle, de szvsz többet nem fogok venni. 3-4.000 forintért szvsz jobb, összetettebb borokat lehet kapni, vagy legalábbis az én - azért nem túl kényes és fényes - ízlésemnek sokkal megfelelőbbeket.