A chardonnay soha nem tartozott kedvenceim közé – írja újabb vendégszövegében Szabó Zsolt, egyenesen Kanadából –, talán a Chablis-t és egyes burgundiai dolgokat kivéve. Ám azok a borok nem igazán megfizethetőek az átlagember számára. Talán az volt a baj, hogy először az amerikai ch.-kat ismertem meg, vastagon vajasak, vaníliásak, unalmasak voltak. De egyszer Kanadában, a Niagara borvidék Thirty Bench nevezetű termelőjénél kóstoltam egy tételt, amely nagyon mély benyomást tett rám. A mai napig nem találtam jobb chardonnayt ebben az országban. Azóta mindenesetre másként nézek a fajtára. Mostanában volt szerencsém kipróbálni néhány nagyon jó ausztrál és chilei ch.-t is, éppen egyikük bemutatása következik.
A Luis Filipe Edwards igazi családi vállálkozás 1976 óta, évi több mint 12 millió palackos termeléssel. A cég a chilei borexport fontos szereplője. A termelés a Colchagua Valleyben zajlik, 200 km-re a fővárostól, Santiagótól, két nagyobb dűlőben, a Puquillayban és a Pupillában. A cég filozófiája: jót termelni elérhető áron. A gyakorlatban bizonyítanak: a minőség fantasztikus, az árak fenomenálisak. Először a Riserva Sauvignon Blanc-t kóstoltam tőlük, 13 kanadai dollárt fizettem érte, sancerre-i stílusú, fantasztikusan telt, gyönyörűen minerális bort fedeztem fel benne. Annyira belelkesedtem, hogy kipróbáltam a Reserva Carmenerét és az alapkategóriás chardonnay-t is.
Illatában trópusi gyümölcsök egyvelege, ananásszal. Ízében krémesebb, mint amire illata alapján számítottam, de ez egyáltalán nem zavaró, gazdagon gyümölcsös, friss, zamatos. Nagyon jól csúszik, a 13,5-es alkohol szépen belesimul, tisztán fajtajeleges, nyoma sincs a vaníliás újvilági hatásnak. Próbáltam krémes mártással és lazaccal is, mindkettőhöz hozzáadott, nem próbált túltenni rajtuk. Ízében van egy nagyon bizalomkeltő hűvösség, ami igazán színessé teszi. A komplexitás és a finesz hiányzik belőle, de tízdolláros ára alapján ezt nem is várhatjuk tőle. Erős 5 pont, ráadásnak best buy címke.
