Albert gazda

Rostás István – akit a mozgalomban Cirfandlia néven ismernek, és az Alkeszen, valamint az indexes boristenfórumon olvashatók szakértő kommentjei – két dologban is hasonlít Rambóra, a szőlősgazdára. Egyrészt szintén pályaelhagyó agrármérnők, másrészt ugyancsak megkeresett engemet, hogy mondjak valamit a boráról. Szabó Zoltán közreműködésével találkoztam három tételével, a rajnai rizlinget és a félszáraz cirfandlit azonnal megkóstoltuk Hosszúhetényben – akkor, amikor holmi horvátok varázsoltak el bennünket –, az édeset ellenben hazavittem, hogy megnézhessem alaposan. Rostásnak aprócska szőleje van Pécsen, alig néhány száz tőke 1995-ben és 2005-ben telepített cirfandli, ennyiből próbálja kihozni a maximumot, a piac meghódítására nem készül. 2008-ban 23-as mustfokkal szüretelt, különválasztotta a színlevet és a préslét, érdekes, előbbi erjedt szárazabbra, masszívabbra, utóbbi megállt 21 gramm maradéknál, 14,8-as alkoholt termelt addig. Három hónapja palackban van. Tiszta szín, gyümölcsös illat, barackkal, késői szüretességgel, kis füstös-vegetális beütéssel, ami azonban nem ellenszenves. Ízben sem harsány, nem túl nagy, nem is kicsi, arányai rendben vannak. Kezdetben visszafogottnak tűnő, menet közben összerázódó, szépre selymesedő savak, finoman édeskés lecsengés, csipetnyi kesernye, jóleső korty. 5 pont és vidéke.