Albert gazda

Öles léptekkel haladok a legjobb horvát borok megismerésének az útján, Muskotály Küvé kollégának hála először is két jó nevű termelő egy-egy teranjához volt szerencsém – vagy balszerencsém: Kozlovicéról azért nem írok, mert nem volt elég fajsúlyos, a Kaboláéról azért, mert valami hibából adódóan mindenét elborította kénhidrogén –, a Matosevic pince ellenben a múltkori Veraldához és Grgichez hasonlóan lenyűgözött malvazijájával. A Matosevicnek elég szép a honlapja, már a fotókon is látszik, hogy komoly borászatról van szó, ezzel együtt az érdemi információ kevés. Nyolc hektár szőlő, pince közel Porechez, Rovinjhoz, hagyományok és modern technológia egyben. Ami a hagyományokat illeti: a Malvazija Alba Robinia Barrique például akáchordóban érik – gondolom, részben, hiszen szabványméretű égetett tölgyfa hordókat is használnak. A konkrét borról több háttérinformációt nem sikerült megtudni visszakézből, hacsak annyit nem, hogy Anthony Rose szakíró 90 pontnál is jobban szerette. Négyéves korához képest fiatalos szín, megjelenéséhez illő illatok. Rengeteg mineralitás mellett gyümölcsös-virágos élénkség. A nagy testet lendületes savak tartják egyensúlyban, feszes, életteli a korty, gerince törhetetlen, a 14,1-es szesz eltűnik benne, hosszan, vibrálva búcsúzik. Gazdag, kifinomult, emlékezetes, különleges. 7 pont.