Albert gazda

A spanyol borokat is szeretem, de ahogy elsőre, másodjára sem olyan versenyző következik, amely meg akarná váltani a világot. Előbb-utóbb lesz klasszis is. A Bodegas Vicente Gandia roppant nagy pincészet Valencia közelében, a 19. század végén alapította egy bajuszos ember, aztán nőtt, nődögélt. Manapság több borvidéken termeszti a szőlőt, termeli a bort, Utiel Requena az egyik, innét származnak a Finca Del Mar sorozat palackjai. Utiel Requenáról nem mondhatni, hogy a leghíresebb régiók közé tartozna, két dolog biztos, az egyik, hogy a termőhelyek átlagos tengerszint feletti magassága 600 méter, a másik, hogy van egy autentikus fajtája, a bobal. A most tárgyalt bor mindazonáltal nem bobalból készült, hanem merlot-ból, és a mindennapok asztalára szánták. A Gandiáról annyit még közölni kell, hogy az elsők közt jelent meg a magyar piacon, a 90-es évek elején, és azóta sem tágít. Vannak presztízsborai is, a Ceremonia valamelyik évjáratához volt szerencsém, ízlett, de a lehengerlő hatás elmaradt. Akkor tehát Finca Del Mar Merlot 2006. Szép rubinszín, az öregedés jelei nélkül, fűszeres-gyümölcsös illat, a négy hónapos barrique érlelés hatása csak nyomokban. Ízben folytatódik ez a vonal, málnás, könnyed és üde, lecsengése száraz, ahogy azt az ibériaiaktól megszoktuk, mégis frissít. Tiszta, jóleső, a múltkori Jean Balmont szintje, amit vállal, hozza, izmos 4 pontot érdemel.