Albert gazda

Több mint két és fél évvel ezelőtt írtam először a villányi Herold Pincéről, amely a becsületes és feltörekvő kicsik közé látszott tartozni, és a képlet azóta sem változott tudomásom szerint. Annyi a különbség, hogy a 2007. januári Alkesz-posztnak köszönhetően sokkal többet lehet tudni erről a szerény borászatról, mivel megkeresett Gáborják Csaba Herold-munkatárs, és elmesélt néhány részletet. Eszerint 3,5 hektár saját területen és további közel 1 hektár szakcsoporti területen gazdálkodnak a mediterrán borvidéken, sok kékszőlőjük, kevés olaszrizlingjük van. A pince a korábbi években másoknak adta el a bort nagy tételben, 2005-től a teljes mennyiséget palackozva forgalmazza, termékeik a magyar fővárosban is kaphatók itt-ott. Az előállott helyzet érdekessége, hogy néhány napja megint ugyanahhoz a borhoz volt szerencsém, amelyet fölöttébb említésre méltónak találtam régen. Annak, hogy ismét megemlékezek róla, egy oka van: több, mint dicséretre méltó napjainkban, ha egy könnyed vörösbor négyévesen pályája legjobb formáját futja. Márpedig a Herold Pince 2005-ös Gesztenyés cuvée-je ezt teszi. Kékfrankos, portugieser és zweigelt, közepesen mély szín, barnák nélkül, fűszeres, palackbukés illat. Szájban egyszerre érett és friss, gyümölcsei már elmélyültek, de lendülete még hibátlan, búcsúja száraz. Az első pohár után kell a második és a harmadik is, egészen addig, míg el nem fogy. 1000 forintba került az ősidőkben, az 5 pont mellé feltétlen elismerést is érdemel.