A Szentendrei Skanzenben bort inni nem rossz. Nem tudom, a jelen lévő kéttucatnyi termelő mennyire érezte jól magát a szüreti sokadalomban, azt sem, mennyire érte meg nekik – különös tekintettel azokra, akiket mindenképp büntetni akart a borminősítő és a fogyasztóvédelem –, de az fix: a parkolókban látott rengeteg jármű ellenére bent kiválóan el lehetett férni, és fogyasztásra érdemes tételekben sem volt hiány. A felét sem sikerült felderítenem mindannak, amit felderítendőnek gondoltam volna. Hosszabb azok listája, akik kimaradtak, mint azoké, akik sorra kerültek. Ha jövőre is megyek, reggel kezdek, nem délután fél háromkor. Öt termelőnél kóstoltam teljes sort – meg még egy tokajit futtában –, azokról a borokról írok egy-egy mondatot, amelyek mindenestül tetszettek. Nem jegyzeteltem, ezért nem kizárt, hogy évjáratot tévesztek itt-ott.

A Ság-hegyi Dénes Hegybirtoknál kezdtem, egy tökéletes ivóborral, a 2008-as félszáraz Premierrel – alapja olaszrizling, illatos fajtákat is tartalmaz –, hibátlannak találtam. Nemcsak én lelkesedtem érte, hanem az a társaság is, amelynek tagjai azzal jöttek, elegük van a szárazakból, mást szeretnének. Elégedettek voltak. A 2006-os olaszrizlinget fajsúlyosabbnak találtam, sűrűnek, izgalmasnak, arányosnak. A szintén 2006-os Kakas – kékfrankos, zweigelt – fűszeresen könnyed, mégis egyedi vörösbornak tűnt, meg kell vele ismerkednem alaposabban. Fekete Bélánál folytattam, a 2006-os rizling telt, ásványos és arányos, a 2007-es juhfark karcsúbb, mégis izmosabb és kövesebb.

A móri Maurusnál – ifj. Kamocsay Ákos érdekeltsége – a szép savú rajnai rizling mellett a 2006-os ezerjó jött be főként, sűrű, zamatos, komplex, érett, lassan ez a szőlőfajta is bebizonyítja, miért legendás a neve. Berecz Stephanie és Zsolt Tokaj Kikeletjénél került a poharamba a nap top 1-ese, a Váti-dűlő 2007-es furmint-hárslevelűje. Elsöprően illatos és zamatos, úgy tartalmas, hogy itatja is magát dinamikusan. Ugyanitt sikerült bemutatkoznunk egymásnak Asztalos Zoltán exkollégával – fotós és újságíró rokonok –, a róla elnevezett AZ Nektár Pince gazdájával és Viókájával, roppant mód jólesett a friss-ropogós tokaji furmint.

Légli Gézánál, a Kislaki Bormanufaktúránál zártam. A mustot kihagytam – pedig a publikum mellett a darazsak is imádták –, a borokat nem. A 2007-es Vitéz chardonnay-t rendkívüli mértékben kedvemre valónak találtam, a Pirosbort nemkülönben – mindenki azonnal rokonszenves lesz, aki sillerrel próbálkozik –, a Birtokvörös meg végképp feltette a pontot az i-re. A fajsúlyosabb merlot-król, válogatott pinot noirról majd írok, ha jobban el tudok mélyedni rejtelmeik között. Skanzen és sokadalom, úgy tudni, lesz jövőre is. Lelkes részvételem mellett, ha az ördög el nem visz addig. Ellenben vigye el a fogyasztóvédőket és a borminősítőket. Pontosabban, védjenek és minősítsenek ott, ahol tényleg szükség van rá. Itt nem volt.