Mindjárt itt van az év egyik legfontosabb eseménye, miszerint a borfesztivál. Ezen a ponton máris tisztázni kell: borfesztivál sok van szerte az országban, de a borfesztivál csak egy. Minden szóba jöhető kritika és észrevétel ellenére a szeptemberi várbeli az, amelyre odafigyel boldog és boldogtalan egyaránt, és amelyre mindenkinek el kell mennie, aki jót akar. És az idén már a 18. következik. Ennek a fesztiválnak a 90-es évek eleji kezdetek óta része az úgynevezett szüreti sokadalom a Szentendrei Skanzenben. Azt nem mondhatom, hogy évről évre kinézek oda is, mert nem így van. Ezzel együtt önéletrajzi elemekben bővelkedve elmesélem, hogy 1997-ben – de lehet, hogy egy évvel előbb vagy később – például tiszteletünket tettük ott V. Proffal, és szép élményekkel lettünk gazdagabbak. Az egyik kereskedés standjának aktuális gazdája annyira összebarátkozott velünk, hogy egy idő után egyszerűen végigkóstoltatta velünk a teljes szortimentet, és pénzt sem kért érte. Alaposan hozzájárult tehát még szűk látókörünk jelentős szélesítéséhez, utólag is köszönet érte. A korábbiakhoz képest változás van az idén, nem pontosan akkor lehet sokasodni Szentendrén, amikor a várbeli vezérprogram is esedékes, hanem egy héttel korábban, szeptember 5-6-án. Üdvözlendő döntés, kiváló bemelegítési lehetőség nyílott így, ahogyan a blogtárs is fogalmazott. A kiállítók-kóstoltatók mezőnye is bővül, a teljes listát itt találják, a szöveg végén, ha kedvet kaptak, kiránduljanak, mit sem törődve a várhatóan hűvös időjárással.