Szeptemberi romániai utamról két írás született eddig, egy poszt Balla Géza borairól, továbbá egy riport – a link alatt jó kis képeket is nézegethetnek –, amelyben a temesrékási Cramele Recasnak jutott a főszerep. Utóbbi szövegben a műfaji sajátosságokból adódóan nem sok szó esett magukról a borokról, holott megérdemlik. A blogom indulása után nem sokkal a Városligetben volt szerencsém egy-két Recas-tételhez, majd alaposan a fenekére néztem a borászat reduktív királyleánykájának. Nem bírt megfogni. Helyben 14 darabos kóstolóval kedveskedtek nekünk, és miután végigmentünk a reprezentatív soron, kiderült, hogy pont a korábban alaposabban elemzett versenyző a legkevésbé ütős. A 700 hektáros, ötmillió palackos Cramele Recas roppant színvonalas borokat képes készíteni, különösen vörösben, a két csúcsbor – miszerint a 2006-os és a 2007-es Cuvée Überland – a hétpontos magasságok várományosának tűnt. Tovább után a részletek.
2009-es pinot grigióval kezdtünk, augusztus közepén szüretelték a szőlőt, alig néhány hetesen és még zavarosan is finom illatokat és zamatokat tudott, könnyedségének nem ártott a 13-as alkohol. A már említett 2008-as királyleányka – azaz feteasca regala – pontosan olyan volt, mint júniusban, rengeteg savanyúcukros-virágos illattal és derék savakkal. Előbbi a V-jelű sorozatból származott, a következő feteasca regala már a Sole kategóriából, ide a válogatott fehérborok tartoznak. Csak másfél hónapot töltött barrique-ban, mégis fásnak találtuk. A 2008-as Sole chardonnay sem tagadhatta volna le az új fahordót – neki három hónap jutott –, de sokkal jobban bírta, tiszta ízű, derék testű, élénk versenyzőt ismertünk meg benne. A 2008-as Solo Quinta zárta az első menetet, öt különféle szőlőfajtából házasították: sauvignon blanc-ból, chardonnay-ból, pinot grigióból, feteasca regalából – plusz kevéske gyorsan leeresztett, fehéren elmentett cabernet sauvignon fűszerezi. Különös illatkavalkád vezeti be, ízben élénk és egyedi.
A V merlot rozé illata kedvesen málnás, ám maradékcukra túlteng. A 2008-as La Putere feteasca neagra még hordómintaként került elénk, és óriási sikert aratott. A fekete leányka már korábban, a Halewoodnál és a Davinónál is érdemdús fajtának tűnt, most pláne odacsapott. Fűszeres és gyümölcsös, tele élettel, kérdés, palackba töltve is megőrzi-e lendületét, összetettségét. Még négy 2008-as bor következett, ezek mind le vannak töltve. A La Putere feteasca neagra/merlot cuvée-nek nehéz dolga volt az iménti élményt követően, érett vörösborillatot mutatott, de sokkal kevésbé tűnt színesnek. A kissé kommersz nevű Syrah Cocos fajtajellegesen borsos volt – az erős 5 pontot megkaphatná, jegyeztem fel –, majd a La Putere merlot gyorsan felülmúlta, száraz, újvilágias engedményeket nélkülöző jellegével. A La Putere cabernet fűszeressége is abszolút versenyképesnek találtatott.
Jöhetett a piramis teteje, a Cuvée Überland. A történelmi tapasztalatok alapján is legjobb dűlőben termesztik-szüretelik a szőlőt, a házasítás bordeaux-i típusú. A 2006-osnak a jellege is bordeaux-i. Sokkal mélyebb, mint előtte bármi, erdei gyümölcsös, csipetnyit animális. Komplex és sűrű, mindene egyensúlyban, tanninja finom, savai elegendőek, búcsúja hibátlanul száraz. A 2007-es egészen másmilyen, inkább mediterrán, és nemcsak azért, mert 15,5-es alkolholja másféllel több, mint egy évvel korosabb párjáé. Illatában édesebb, ízeiben melegebb. A két csúcsvörös árnyékában sansza sem volt a késői szüretelésű, édesen lágy tramininek. Később, a vacsoránál gyorsan fogyott a 2006-os Überland.
