Bő egy hónapja rettenetesen lelkes bejegyzést írtam a Szent György-hegyen berendezkedett 2HA Szőlőbirtok sangioveséjéről – magyar szájba magyar brunellót, 8 pont –, majd pedig nem tétlenkedtem, hanem vettem egy-két palackkal a pince teljes szortimentjéből. Amely egyelőre nem túl szerteágazó, olaszrizlinget és szürkebarátot tartalmaz még, illetve cabernet franc-t, utóbbi elfogyott. Eljött az idő, hogy kibontsak valamit megint, a 2007-es olaszrizlinget választottam. Az olasz amúgy is hatalmas lendülettel jön felfele, úgy tűnik, lassan elkészülnek azok a referenciaborok, amelyeket A magyar fajta című szövegemben még hiányoltam. Hétpontosok már teremnek bőven – itt és itt is ilyenekről írtam –, és bár nyolcast még az imént linkeltek mellett Györgykovács Imre vagy Jásdi István sem készített szerintem, mégis biztos vagyok benne: előbb-utóbb leteszi valaki az asztalra a csodát. A 2HA-nak 2007-ben ez még nem sikerült. Kilogramm alatti terhelés, szeptember végi szüret, fahordós érlelés, szűrés- és derítésmentes palackozás. Aranysárga szín, markáns illat. Mineralitással, hársassággal-mézességgel-érettséggel, fával. Komplex, komoly, tartalmas bort ígér az orrpróba, ám a korty nem igazolja vissza a várakozásokat. Tisztességes test, becsületes zamatok. Csakhogy a kortynak nincs íve. A savak ott vannak a helyükön, de nem vibrálnak, nem szépek. Lenyeléskor pillanatra eltűnik minden, és bár a törés után minerális játékok jönnek még, a harmóniát hiába keresi a fogyasztó. Kuszaság uralkodik ebben a rizlingben. Az igényesség kiolvasható belőle, de ez most csak 5 pontra elég.