Szentesi József bemutatásába most nem bonyolódnék bele, néhány héttel ezelőtt megírtam a lényeget. Talán annyit emelnék ki ezúttal mégis, hogy bár a mester elsősorban a történelmi magyar fajták iránti fokozott érdeklődéséről híres – több tucatnyival kísérletezik tudomásom szerint, amelyek felsorolásától eltekintenék –, akkor sem retten meg, ha világszerte jól ismert szőlőből kell bort készítenie. A 2007-es nadapi rajnai rizlingről is meséltem a múltkori öcsizéskor, közben eljött hát az idő, hogy a palack fenekére nézzek. De erről is eszembe jutott valami még: sokan abszolút etalonnak tartják a hazai rajnaimezőnyben ezt a bort, és én is úgy gondolom, a legjobbak között a helye. Na szóval. A Csúcsos-hegyen termett, alkoholja mindössze 12,5-es, maradékcukra 15 körüli, ha jól emlékszem, nem teljesen tudatosan lett félszáraz, hanem így alakult. Tükrösen tiszta, halvány, fiatalos aranyszín. Áradóan gyümölcsös illatok, ezen belül is elsősorban déliek, nem citromosan frissek-hűsek, inkább mandarinosan-mangósan érettek, melegebbek. Érződik belőlük, hogy a bor már megállapodott, a petrolos beütés is ezt támasztja alá. A mineralitás diszkrét árnyalat. Teste a viszonylag alacsony szesz ellenére figyelemre méltó, a korty telt és sima felszínű, savai érzetre nincsenek sokan, de szépen, selymesen játszanak a nyelven, okosan ellenpontozzák a vártnál kissé dominánsabb édességet. Kedves és vonzó, egyszerre hatásos és elegáns bor. Demeter Zoltán 2007-es birtokfurmintjának emlékét idézte fel bennem. 7 pont. Szentesi József azt mondja, a 2008-as még szebb lesz. Kíváncsiságom határtalan.