Albert gazda

Szombat délelőtt szakmai szimpóziumot moderáltam Neszmélyen, a minőségről, a minőség ellenőrzéséről és a teendőkről volt szó, arra futott ki a dolog végül, hogy a számtalan szakmai szervezetnek össze kellene fognia és együtt kellene működnie, sőt valami közös egységet sem lenne butaság létrehozniuk. Úgy érzékelem, a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa, amelynek főtitkára, Horváth Csaba egyébként okos és lendületes előadást tartott, szívesen felvállalná ezt a szerepkört, ha kellőképp megerősítenék az összes értelemben. Mások ellenben – miként az a Pannon Bormíves Céh múlt heti állásfoglalásában is olvasható volt – önálló bortestület létrehozását tartanák üdvözítőnek. Az a benyomásom, hogy most tényleg van esély arra, hogy a gondok felismerése és a diagnózis felállítása után – ez az elmúlt húsz, de legalábbis tíz évben sem okozott nehézséget – tényleg sor kerüljön bizonyos fontos lépésekre. Csak hát ütni kell a vasat folyamatosan és szakadatlanul, szünnap sincs, mert akkor lehet kezdeni elölről. A sok szó és mondat után borokkal oldottuk a feszültséget, 12 termelő mutatott be egy-egy 2009-est, nem újbort, hanem új bort, voltak köztük egészen ígéretesek is: a legkellemesebb meglepetést a Feind Pince olaszrzlingje okozta, a privát dobogómra a St. Andrea sauvignon blanc-ja és Légli Ottó majdani szőlőskislaki chardonnay-ja fért még fel. Remeknek találtam a házigazda Hilltop sauvignon blanc-ját, valamint a Nyakas Pince már forgalomban lévő rizlingszilvániját is. Feltétlen említésre méltó volt még a Pannonhalmi Apátság traminije és a Tornai Pince Grófi juhfarkjának masszív alapanyaga. A Melegeshegyen közben zajlott a Fehér csillagok c. rendezvény, szép nagy sátorban, hangos rock and roll mellett. Sokáig nem maradhattam, Gál Lajos és Miklós Csaba sorát kóstoltam végig. Köztudomású, hogy az olaszrajongóknak okvetlen számolniuk kell az egri termelő egerszólátijaival, az alapok is rendben vannak, a Tagi és a Tóbérc pedig a csúcsokra kívánkozik. A Csoda nevezetű ezerjója okán nemrég magasra emelt móri gazda borairól annyit: mindegyik hibátlan és érdekes, a királyleánykával és a zöldveltelinivel éppúgy muszáj lesz behatóan megismerkednem előbb-utóbb, mint a chardonnay-val.