A Hilltop újradizájnolta a honlapját, sokkal jobb lett. Valamint előjött egy új – legalábbis általam mélységében még nem ismert – gasztrosorozattal, amelynek címkéi tetszenek nekem. Szeretem a letisztultat. Érdekes, hogy ennek a szériának a borait itt válogatásnak titulálják, aminek viszont az imént említett címkéken semmilyen nyoma sincs. Vagyis például a tárgyalt irsai olivérről a kötelező információkon és a hátoldali lírán túl csak annyit lehet megtudni, hogy neszmélyi származású. A Hilltop irsai olivérje a Woodcutters White fedőnevű cserszegi fűszeressel párban sok borbarát életében játszott fontos szerepet. Körülbelül akkortájt, amint átszokóban a fantáról az alkoholos italokra úgy gondolták, nem elégszenek meg a félédes muskotállyal, és szántak száz forinttal többet egy jobb palackra. Szeretem azt hinni, hogy minden szőlőből lehet igazán komoly dolgokat készíteni, de egyelőre úgy sejtem, az irsai olivér – Kocsis Pál nemesítette csabagyöngyéből és pozsonyi fehérből 1930-ban, arról, hogy miért mókás a neve, megoszlanak a vélemények; hopp egy verzió – mégiscsak kivétel. Eddig legalábbis senkinek sem sikerült fajsúlyos termékkel előállnia. Horváth Ráspi József tett egy ígéretes kísérletet, de nekem nem ízlett a végeredmény. Ezért a bravúrosan könnyed szomjoltást várom tőle változatlanul. Igen halvány szín. Elegáns, finoman virágos illat, semmi savanyúcukor, semmi parfüm. Közepesen karcsú test, viszonylag lágy savak, észrevétlen alkohol, tiszta ízek. Csúszik ügyesen, de elég rövid. Szesze 11-es, manapság ez örvendetes. Alig kicsivel kellene jobban vibrálnia az 5-ösért. Lehet, hogy néhány hónapja még megkapta volna. Most erős 4 pont pont jár a heves okézás mellé.