Törökország a világ negyedik legnagyobb szőlőtermelő országa, a borpiacon viszont nem számít annyira fontos szereplőnek. Ennek nem elsősorban vallási okai vannak, ahogy azt az egyszeri ember gondolná. Sokkal fontosabb az a tény, hogy a termelés több mint 90 százalékát csemegeszőlők teszik ki. Ezzel együtt a török bor is jön felfelé, úgyhogy amint kiderült, kollégám arrafelé veszi az irányt, haladéktalanul megbíztam, hozzon valamit, ami megtetszik neki ránézésre, és nem túl olcsó. Mivel előzetes információknak nem voltam bővében, a mintavételt a véletlen irányította, és nem állíthatni, hogy különösebb szerencsével jártam volna. Mégis bejegyzés születik belőle, lényegében azért, mert úgy érzem, muszáj írnom a törökökről. Kicsit visszakanyarodva az általános körülményekhez: érdemes megnézni az ezen az oldalon található térképen, hogy a borvidékek milyen szépen széjjel vannak szórva abban a jókora országban. A Büyülübag borászat Izmir környékén található, honlapjának színvonala figyelemre méltó, a fotók is azt valószínűsítik, hogy abban a pincében jó boroknak is muszáj készülniük. A 2006-os chardonnay sajnos nem ilyen. A színe még nem gyanús, tükrös halvány arany. Illatában megmutatkozik a fajta, elsősorban a nyári almával, ám színesnek és izgalmasnak mondani túlzás lenne. Szájban aztán megérkeznek a bajok. Ízek és zamatok nincsenek, a savak szétállnak, zöldteás kesernye billent rajta, a közepes test semmin sem segít. Lehet, túl van a csúcsán, lehet, sosem volt neki, lehet, a tárolás ártott a sztambuli vámmentesben. 2 pont, a 3 sok lenne.