A Niepoort iránti rajongásomat egyszer már megénekeltem, egy bécsi kóstoló végére tette fel a markáns pontot a portói borház sora. A legérdekesebb az volt, hogy nemcsak a fortifiedok ízlettek rettenetesen, hanem a száraz vörösök is. Utóbbiak kultusza nem annyira régi a Douro völgyében, ahogy Tokajban, ott is az utóbbi egy-két évtizedben jöttek rá, hogy az édes ma már nem elég a világ kézben tartásához. Néhány héttel ezelőtt, amikor F. Kapus kolléga bécsi kirándulásra indult, megkértem, hozzon vagy két Niepoortot, egyet lentről, egyet középről vagy fentről. Első körben a tíz euró alatti Fabelhaftot vertem csapra, hozta az 5-6 pontot visszakézből, másodjára a sokkal tekintélyesebb Redoma került terítékre, méghozzá közvetlenül a minap mennybe menesztett Fonterutoli Chianti Classico 2006 után. A Redoma nem a csúcsok csúcsa, a Charme és a Batuta felette van, de harminc-egynéhány euróért kell tudnia valamit. Tud. Ez volt a Niepoort első asztali vörösbora, a 90-es évek eleje óta készítik, elsősorban tinta amarelából, tinta rorizból és touriga francából,. 60-120 éves szőlők, francia hordók, 20 hónapos érlelés, minden, amire a legigényesebbek is büszkék lennének. Mély szín, még mélyebb illat. Érett, meleg, portóis-amaronés karakter, színesen, színvonalasan. Szájban hatalmas test, rengeteg krémesség, észrevétlen alkohol, csak 14-es, nem kell több. Hihetetlenül arányos, cserei finomak, savai diszkrétek, de elegendőek, zamatai gazdagok, utóíze tekintélyes és száraz. Intelligens bor. Erős 8 pont.