Tegnap is nosztalgikus hangulatú felvezetés volt, ma is olyasmi jön. Még az első Borbarátok egyikében volt egy Sopron-teszt – ha jól emlékszem, mert ha nem, akkor cabernet-ket kóstoltak –, amelyen remekül szerepelt Gangl János 1993-as cabernet sauvignonja. Venni nem tudtam ilyet sehol, úgyhogy amikor 1998 nyarán Sopronban pihentem családilag egy hétig, meglátogattam az idős termelőt, azzal a céllal, hogy szerezzek belőle egy palackkal. Hát először is jót beszélgettünk a mesterrel, aztán nem fogadott el pénzt. Én meg néhány héttel később megittam, amit meg kellett, és rettenetesen ízlett, ötévesen a csúcsok csúcsán helyezkedett el éppen. A Gangl Pincéről aztán sokáig nem hallottam semmit, valahogy kikeveredtek a fősodorból, mígnem az utóbbi időben előretörtek megint. Azóta már nem Hansi bácsi viszi az ügyeket, hanem unokái, Zoltán és Szabolcs. Palack kollégának jó egy évvel ezelőtt alaposan elnyerte a tetszését a teljesítményük, úgyhogy a 2009. őszi bemutatón mindenképp bele szerettem volna kóstolni a dolgaikba. Hiába, nem jöttek el. Viszont nemrégiben hozzájutottam egy üveg 2007-es kékfrankoshoz. Mély szín, elsőre kiváló, összetett illat, érett meggyel, aszalt gyümölcsökkel, földességgel. Közepes test, markáns savak, száraz, tiszta ízek. Az első pohár után kiegyensúlyozottnak tűnik, a másodikban megbillentik az acidok. Kivételesen két estére is jutott belőle, első és második nekifutásra is ez volt a tapasztalat. Mindent egybevetve karcsú 5 pont, amiben árnyalattal több a jóindulat a kelleténél. Ezzel együtt a savérzet-toleránsabb kékfrankosrajongók ne hagyják ki.