Ma este a Szekszárdi Boregyetemen tartok kóstoltatással egybekötött előadást. A téma az olaszrizling lesz, felteszem, kedves olvasóim sem feltételezik, hogy véletlenül. Amikor megkértek, hogy olyasmit találjak ki, ami az egyébként remek borvidék határain kívülre mutat, nem sokat kellett gondolkodnom. Aztán hamarjában összegyűjtöttem, miket is írtam az olaszrizlingről négy és másfél évvel ezelőtt, valamint december végén, amikor rögzítettem: 2009 az olaszrizling éve volt. Sajnos nem sikerült beszerezni mindent, amit szerettem volna – a 2008-as Úrráteszi például elfogyott –, de azt remélem, így is érdekes lesz a sor. Bízom az izgalmakban. Az ő boraikat készülünk kóstolni: Bodri Pince, Szeremley Huba, Gál Lajos, Laposa Pince, Márkvárt Pincészet, Szent Ilona Borház, Györgykovács Imre, Légli Ottó, Bussay László, Jásdi István, Bott Frigyes, Takács Lajos, Németh Attila, Josic (Horvátország). A Szent Ilona Borház 2007-es somlói olaszrizlingje vélhetően a közepének az elején kerül elő. Kimondottan ízlett ez a bor az őszi somlói tavaszon, ami elég volt ahhoz, hogy beválogassam. A minap megnéztem alaposabban is. Szép fiatal szín, összetéveszthetetlen Kreinbacher-illat, somlóias mineralitással, a kezdeti időkben tapasztaltnál sokkal kevesebb fával, több élettel. Becsületes test, zamatos, fajtajelleges korty. Felszíne sima, kis alkoholos kócosság figyel oldalról, kétéves elmúlt, de van hová simulnia. Úgy sejtem, jó ideig felfelé megy még. Szerintem most 5 pontnál tart.