Viszonyom az Etyeki Kúria boraival a legkevésbé sem új keletű, van annak laza másfél évtizede is, hogy először találkoztunk. Kezdetben a reduktív, jellemzően nem kevés szénsavval töltött, üde-friss fehérekkel ismerkedtem, de igazán a barrique chardonnay valamelyik 90-es évek végi évjárata kapott el először. Aztán egyszer csak termőre fordultak a pinot noir-telepítések, és Rudolf Krizan közreműködésével kiderült, a korábban főképp pezsgőalapanyag-termelésre hivatottnak vélt borvidéken a legkevésbé sem érzi magát rosszul a világ legizgalmasabb kékszőlője. A Kúria pinot noirja 2003 óta hozza évről évre ugyanazt a szintet, általában tehetségen túl, pannon klasszison innen. A 2008-asban számomra főként az az érdekes, hogy csekélynek és visszafogottnak nem mondható, 14,5-es alkoholja ellenére mégis minden ízében könnyednek és játékosnak hat. Színe első pillantásra mattnak sejlik, de hamar kitisztul, rubintosan csillog. Illatában érett málna, pinot-s fűszeresség és földesség, perfekt fajtajelleggé állnak össze a szétszálazható elemek. Közepes test, nem kevés gyümölcs, búcsúját csipetnyi édesség gömbölyíti. Savai szépek, szerkezete arányos, vibrál ügyesen, ihatósága átlagon felüli. 6 pont, szokás szerint. Azt meg a linkek keresgélése közben vettem észre, hogy eddig csak hatpontos pinot noirokról volt szó hasábjaimon. Ez is jó, de telhetetlen vagyok.