Brunellókról okosakat írni végképp csak kellő szerénységgel szabad, ha feleannyit tudnék az osztrák rizlingekről, amelyeknek állítólag avatott szakértőjük vagyok, mint amennyit AM kolléga, az Alkesz főhajtóműve tud Montalcino legszebb gyümölcseiről, boldog és elégedett lehetnék. Arról már nem is beszélve, hogy az ízlésem toszkán vonalon minden bizonnyal kevésbé kifinomult, hiszen mindig is jobban hatottak rám a világfajtákkal bonyolított szuperborok – a Tenuta Sette Ponti Orenójától a Le Macchiole Messoriójáig –, mint a megfontolt és szigorú, értékeiket általában kevésbé közszemlére tevő, cseresebb-markánsabb Brunellók. Ezzel együtt utóbbiak is érdekelnek nagyon, úgyhogy örömmel siettem a Montalcino borboltba, amikor hívtak. Mintegy zárójelben jegyzem meg: milyen pompás lenne, ha a világ minden fontos borvidékének lenne olyan elhivatott propagátora minálunk, amilyen ennek tehát van. Két borászat Brunellóit kóstoltuk vertikálisan, a Lazzeretti volt az egyik, a Ciacci Piccolomini a másik. Előbbihez még nem volt szerencsém soha, utóbbival már találkoztam máskor is. A Lazzeretti kicsiny családi birtok, négy hektárral, első Brunello-évjárata a 2001-es volt. A 2005-össel kezdtünk, ezek mostanában kerülnek piacra, olyan is, illata gazdag, animalitása hangsúlyos, tanninja visszaharap, érzem benne a jövőt. A 2003-as és a 2004-es fogyasztóbarátabbnak, színesebbnek, összetettebbnek bizonyult, a 2001-es pláne. Kilencéves korához képest kicsit morcos még, de komplexitása és rétegzettsége megkapó, az erős 8 pont kijár neki. A Ciacci Piccolomini más pályán futballozik, ötven hektárja nem számít kevésnek, utóbbi években mutatott teljesítményével talán a Montalcino top 10-be is beférhet, ezt halkan, óvatosan mondom. Itt 2003-mal kezdtünk, nem volt sok esélye az előbbi Lazzeretti árnyékában. A 2001-es magasabbra kapaszkodott, a 2000-es volt az első mindenestül érett-kész versenyző a sorban. Az 1999-esben mintha a fáradtság jelei is felütötték volna fejüket, aztán az 1998-as fel is borult mindenestül. Nem maradt más hátra, mint hogy az 1997-es, amelyet annak idején 97 ponttal szórt meg a Wine Spectator, megmentse a borászat becsületét. Megtette, mély volt, sűrű, izgalmas, harmonikus, még mindig férfias és lendületes. 8 pont plusszal. Ami különösen tanulságos volt, az a már-már zavarba ejtően hasonló karakter, íz- és illatvilág, illetve a nem kevésbé egységes színvonal. Egyiket sem adtam volna gyenge 7-es alá egyfelől, erős 8-as fölé másfelől. Mindenesetre a messzemenő következtetések levonásától tartózkodom, a műfaj mélyebb megismerésének fontosságát lehetőségeim szerint evidenciában tartom.
A Lazzeretti és a Ciacci Piccolomini
2010.01.28. 08:00 AG 2.0
7 komment
Címkék: nyolcpontos olaszország brunello toscana ciacci piccolomini lazzeretti
 
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Octopus 2010.01.28. 14:18:02
AG 2.0 · http://albertgazda.blog.hu 2010.01.28. 14:21:47
Octopus 2010.01.28. 15:57:33
AG 2.0 · http://albertgazda.blog.hu 2010.01.28. 15:59:22
fiatalborivo 2010.01.28. 21:08:28
AG 2.0 · http://albertgazda.blog.hu 2010.01.29. 07:34:43
? ezt sajnos nem értem
2010.01.29. 11:11:21