Azt gondolom, Szerencsen semmiféle szalmaerőmű nem fog épülni a következő évtizedben. Hiába mondja Hujber Ottó vállalkozó, hogy nem adta fel a terveit – legutóbb azt állította, ha a nagy nem megy, lesz esetleg két kisebb –, megvalósításukra nincs sok esélye. Az európai uniós pénzek becsatornázásáról szóló történet már néhány évvel ezelőtt megbillent, akkor, amikor a Magyar Villamos Művek úgy döntött, nem hajlandó bevinni a saját forrást a projektbe. Hujber Ottónak ugyanis csak ötlete volt, pénze nem. Ha lett volna, építkezhetett volna eddig is, a zöld ombudsman beadványának, amely nemrég elbukott, semmifajta halasztó hatálya nem volt. Az meg, hogy a két-három hónapon belül esedékes politikai változások után a szocialista kötődésű vállalkozó új lendületet vehessen ez ügyben, gyakorlatilag kizártnak tekinthető. 2007 szeptemberében, amikor nagyon is úgy nézett ki, lesz erőmű a Tokaji borvidék kapujában, viszonylag részletesen megírtam, mi a véleményem erről az egészről. Úgy érzem, annak az írásnak az eszmei mondanivalója most is stimmel, Szerencstől úgyszólván függetlenül. A magyar bor és különösen a tokaji ismertségéről, elismertségéről, imázsképző erejéről nem lehet eleget beszélni. A borvidék rettenetesen fontos felemeléséről pláne. A témának napirendre kell kerülnie és ott is kell maradnia. Hát ezért mondom, ha lesz erőmű, ha nem, aki tud – nekem sajnos aligha jön össze –, igenis menjen ma délután a Parlament mellé, a Vértanúk terére, demonstráljon és koccintson. A vonatkozó programról részleteket a fő szervező blogjának ebben és ebben a bejegyzésében találnak.