A Somlói Apátsági Pince lendületes rajtot vett néhány évvel ezelőtt, első Hillájáról alighanem elsők között írtam pár szót, tetszett a bor. Az igazi berobbanás a 2007-es évjárattal következett, a monumentális juhfarkot a kemény mag jelentős része etalonként emelte magasra, én egyszer találkoztam vele, valamelyikünk rossz formában volt azon a balszerencsés estén. Ezzel együtt úgy gondoltam, amit ezek elkezdtek, az figyelemre méltó, és néhány hónapja, a Somlói Tavasz fővárosi rendezvényén a legjobbak közé illőnek találtam a sort, amit prezentáltak, sőt a nap bora címet is megkapták. Azóta begyűjtöttem egy válogatott hatos kartont, és a hétvégén hozzá is láttam az ismerkedéshez. Történetesen a 2008-as juhfark került terítékre kapásból, becsületes kontextusban kóstoltuk – a többi versenyző is megénekeltetik előbb-utóbb –, vitán felül a felhozatal vezéralakja lett. Bő egyéves korához képest kissé mélynek tűnő aranyszín, intenzív illat, mézességgel, sok mineralitással, már ekkor hömpölyög. Szájban az első benyomás az, hogy nagy. Nagyon nagy. Robusztus, szinte túlméretes. Hihetetlenül koncentrált, harapni lehet, másfelől ellenben nem különösebben komplex vagy színes. Az első két-három pohárnál így sem jutott eszembe, hogy hatalmassága a fogyaszthatóság rovására menne, igaz, grandiózus vörösborokat is képes vagyok hosszan kortyolgatni, steak és egyebek nélkül. Sava érzetre határozott, de nem borítja fel, végső soron harmonikus és kiegyensúlyozott a maga különleges módján. Utólag néztem meg, hogy 10 gramm az acidadat, a cukor meg 9-es, utóbbinak nyoma sincs. Megy előre elszántan, letarol mindent. Simán el tudom képzelni, hogy vannak, akik mennybe menesztik, és olyanok is, akik nem értik egyáltalán. Veszem magamnak a bátorságot, hogy azt állítsam, én értem. Ám abban nem vagyok biztos, hogy minden kétely nélkül szeretem is. Lehet, jobban örülnék, ha ő is azt akarná, hogy megigyam, nemcsak én. Hogy egyedi és izgalmas, nem kérdés. Hogy milyen lenne akkor, ha egy számmal kisebb lenne, arra pedig kíváncsi lennék. Határozott 7 pont, plusszal. Várom a következő évjáratokat.
Somlói Apátsági Pince Juhfark 2008
2010.02.09. 08:00 AG 2.0
10 komment
Címkék: somló hétpontos 2008 juhfark somlói apátsági pince
 
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
lackó 2010.02.09. 08:19:18
De a viccet félretéve, Apátsági Zoliék azért Somló meghatározójává kezdenek egyre inkább válni, hogy még Szegedhez is kötődnek, az pedig számomra kifejezetten szívmelengető :)
drbarta · http://borrajongo.blog.hu 2010.02.09. 08:20:57
Az értékeléseddel PONTOSAN egyetértek, a leírás nekem más lett.
Nekem, aki a 07-es évjárat minden tagját jónéhányszor kóstoltam és szerettem, nem tűnt úgy, hogy túlméretezett lenne, sőt.
Ez a bor extraktban elmarad az előző éviektől, és már hordómintaként is szembetűnő volt, hogy nem annyira túlérett, hanem sokkal üdébb, harsogó gyümölcsösség jellemzi. Ez igaz szerintem a saját évjáratbeli társaival való összehasonlításra is(kivéve a traminit)
Érett magas, széles és hosszú határozott savgerince nekem mindig kiemelte a portfolióból, jelenleg még összetevői szétállnak kissé, tapasztalatból tudom, hogy 1 év után sokkal összacsiszoltabb lesz. ( érdekes visszagondolnom a hordóminta korára, amikor olyan volt mintha egy édes kiscsikó fejberúgott volna páros patával-így ahhoz képest jelentősen kerekedett:)
BZoltan · http://www.juhfark.hu 2010.02.09. 11:35:51
Albert leírásával egyetértek. Érdekes és érdemes észrevenni, hogy a koncentráltság és a test az nem teszi komplexebbé a bort. Pont ugyanúgy ahogy egy hangszeren ha hangosan játszunk az nem befolyásolja melódiát :) A komplexitás az mérettől független. A komplexitás szerintem a tőkék korával és a pince tapasztalatával együtt tud kialakulni. Ez persze csak egy lehetőség.
A juhfark mint fajta felfedezésének még nagyon az elején járunk. Sok-sok évtized kísérletezése és munkája áll még előttünk ahhoz, hogy nyugodt szívvel elmondhassuk, ismerjük a fajtát.
Az elmúlt évtized kísérletezései alapján én is úgy érzem, hogy a juhfark hajlamos erre az ellentmondást nem tűrő, határozott és szinte önfejű stílusra.
De illik a Somlói csapatba egy ilyen markosabb, izmosabb, határozottabb karakter :)
Kóstolómester (törölt) 2010.02.09. 13:07:27
Éppen ideje volt. Ha a tied akkor pláne fontos hogy mit mondasz.
Juhfark kérdésben látom enyhén eltér a véleményünk, főleg utolsó mondatod sántít:
"De illik a Somlói csapatba egy ilyen markosabb, izmosabb, határozottabb karakter"
Somló karaktere ez az izom, régebben mondtam hogy a hegyen minden bor vörös, csak fehér a színe.
A Juhfark pedig szerintem olyan mint egy lenge táncosnő: Már az elején látni mindent ami látható. Györgykovács barátom aki béreli a Juhfark területet érdekes dolgokat mondott a fajtáról. Még neki is nehéz jól elkészitenie mert évről évre kiszámíthatalan a táncosnő.
Egészen véletlenül Fekete Béla bácsi 2005-ben nagyot alkotott Juhfarkjával. (Kérj tőle, biztos van pár palack az új pincében)
Nekem a fajtában a vadsága tetszik, a vörös ajakrúzs a táncosnőn de sohasem fogom komolyan venni.
BZoltan · http://www.juhfark.hu 2010.02.09. 13:40:40
Én a Juhfarkot az egyik legkiszámíthatóbb fajtának tartom. Alacsony terhelésnél megbízható és korrekt fajta ami hozza a tartalmat és képes úgy beérni, hogy a savait szépen megtartja.
A táncosnős és rúzsos asszociációd nekem kínai.
Balogh Zoltán
Somlói Apátsági Pince
lorien · http://lorien.blog.hu 2010.02.09. 22:53:27
ringsider · http://fussatokbolondok.blog.hu 2010.02.10. 08:59:29
Kóstolómester (törölt) 2010.02.10. 09:18:33
Imrével egyszer beszélgettünk az alacsony tőketerhelésről de azt válaszolta hogy esze ágában sincs levágni egészséges fürtöket emiatt hiszen úgyis olyan kevés bora van évente.
Tátott szájjal halgattam de végül is...személyre szólóan igaza van.
Kóstolómester (törölt) 2010.02.10. 09:21:46
Jó, rendben van Zoli akkor legyen a lenge táncosnő kínai.
Legközelebb igyekszem a kedvedért máshogy megírni mondanivalómat.
BZoltan · http://www.juhfark.hu 2010.02.10. 09:35:15
Amúgy a terhelés beállítása nem a fürtválogatással kezdődik, hanem a klónválasztással és a metszésmóddal. Ezeket értelemszerűen akkor tudja a gazda legjobban kézben tartani, ha saját ültetvényen saját szőlőt gondoz.
A korábbi hozzászólásodban írtad, hogy a Somlói az olyan vörös ami fehér. Ez jópofa mondás, de féligazság. Ugyanis ez csak bizonyos technológia módszerek használatával igaz. Csak azért mert a szőlő a Somlón terem még nem lesz testes, koncentrált a bor. A vörösborosság elsősorban az áztatásnak és a finomseprőn hordóban való érlelésnek köszönhető.
Ha érdekelnek a részletek, akkor a Rambo bortársunk rákérdezett: szolo.blog.hu/2010/01/25/technologia_somloi_apatsagi_pince
Érdemes Szentesi József és Losonci Bálint technológiáját is elolvasni. A főbb vonalakban eléggé egy húron pendülünk.
Györgykovács Imrével a Somlói Tavasz fesztiválon beszélgettem pár szó erejéig erről a stílusbeli különbségről. Ő pontosan tisztában van a szőlészeti lehetőségekkel és bizonyos technológiai döntések következményeivel. Ő elfogadja és elismeri, hogy ő a könyedebb, légiesebb iskolát képviseli. Ami fontos, hogy ebben a műfajban elismerésre méltó az amit sok-sok éve letesz az asztalra. Én szeretem a borait és örülök, hogy ilyen szakmai színvonalon mutatja meg a Somlónak ezt az oldalát.