HTML

Albert gazda

A bor nem élelmiszer-ipari termék, de nem is az istenek itala. A bort azért szeretjük, mert szórakoztat, és mert finom. A földön iszunk. Elég sokat. És ha lehet, jót.

Friss kommentek

  • 2colours: Aha. Szóval Hamvas széttrollkodott mindenkit néhány közhelyért? Még mindig nem az igazi... (2017.04.20. 19:47) A félreértett Béla
  • frezerxp: az előző hozzászóllást igencsak megkérdőjelezhető, ugyanis magyarországon még nem találkoztam olya... (2013.09.09. 20:35) Jean Balmont Cabernet Sauvignon 2008
  • rszabi: Nagyon vártam már. Napi szinten fog frissülni az új blog is? (2012.07.31. 12:44) Hát akkor igyunk
  • AG 2.0: iszunk.postr.hu/ (2012.07.30. 17:21) Tervek
  • önkéntes rendőr: Na asszem, az étterem be is zárt... (2012.07.04. 13:55) Ráspi Zweigelt Válogatás 2007

Címkék

2003 (16) 2005 (17) 2006 (68) 2007 (121) 2008 (132) 2009 (93) 2010 (22) alföld (18) aszú (17) ausztria (20) badacsony (20) balassa (10) balaton (41) bikavér (10) bock (14) bott frigyes (15) cabernet franc (18) cabernet sauvignon (34) chardonnay (30) chile (10) demeter zoltán (19) eger (39) emberek (11) etyek–buda (23) franciaország (13) furmint (47) gere attila (10) gondolatmenetek (37) hárslevelű (16) hatpontos (143) heimann (15) hétpontos (104) hilltop (11) hírek (42) hollóvár (10) jásdi (17) kékfrankos (19) légli (20) losonci (15) mátra (20) merlot (25) négypontos (66) nobilis (13) nyakas (10) nyolcpontos (48) olaszország (18) olaszrizling (37) oremus (12) ötpontos (129) pécs (11) pincék és borászatok (22) pinot noir (19) programok (20) rajnai rizling (24) ráspi (15) rendezvények (44) rozé (11) sauska (22) sauvignon blanc (16) somló (16) somlói apátsági pince (11) sopron (15) st. andrea (21) szászi (11) szekszárd (43) szentesi (14) szepsy (20) takler (16) tiffán (15) tokaj (93) vida (11) villány (55) wachau (11) Címkefelhő

A La Spinetta és Bruno Giacosa

2010.02.19. 08:00 AG 2.0

Engem megdöbbentett az az információ, miszerint a nebbiolóból, ebből a rendkívül izgalmas kékszőlőből a 19. század közepéig fehérborokat készítettek, akkor találta ki egy odatévedt francia, hogy rendes áztatással, teljes erjesztéssel és ésszerű érleléssel sűrű-cseres vörösök alkothatók. Ez az iskola aztán sokáig működött, majdnem Angelo Gaja eljöveteléig. Alig egy-két-három évtizeddel ezelőtt többen rájöttek, nem árt, ha egy rendes bornak ízei, zamatai, gyümölcsei is vannak. Megjelentek az új módszerek és az új hordók, van, aki még mindig a nagyobb űrtartalmakra esküszik, mások a barrique-ot sem szégyellik bevetni. Piemont és Barolo csillaga emelkedni kezdett meredeken, az árak az egekbe szöktek, az amerikaiak vásárolni akartak, a legjobb pincék borait szétkapkodták. Ha az lenne a feladat, tegyek különbséget novátorok és tradicionalisták között, összezavarodnék. A helyzet az, hogy a százeurós Barolókban hiába bukkan fel vanília, kávé és csokoládé, laposnak, édesnek, unalmasnak tán még egyet sem éreztem pályafutásom során. Az érthetőség szerintem soha nem megy az összetettség, a kifinomultság, a nagyság rovására. Ezzel együtt megkapó a differencia a mai két címszereplő munkái között. Bruno Giacosa termékei világosabbak, téglásabbak-barnásabbak, illatukban és ízükben közelebb állnak mondjuk a pinot noirokhoz, mint a cabernet-khez. Giorgio Rivetti La Spinettájának nagyborai ezzel szemben már első ránézésre töményebbek, hatásosabbak, elsöprőbbek. Igazságot tenni szerencsére nem kell. Bruno Giacosa Nebbiolo d'Alba 2005-öse halvány, rőtes árnyalatokat mutatott, orrban érett jegyekkel operált, füsttel, bőrösséggel, kevéske gyümölccsel. Tanninos, rejtőzködő bor, amely a pohárban nyílogat okosan, virágos jegyekkel kedveskedik. Lehet szálazgatni, nem kínálja fel magát. 6 pont. A tegnap elemzett Barbarescók után két Luciano Sandrone-tétel következett, rájuk szombatig várni kell, érdemes. A La Spinetta Barolo Campé 2001 utolsó előtti előttiként került sorra, kilencedik életéve ellenére azért, mert a két legutolsótól vártuk a legtöbb izgalmat, fiatalabb koruk ellenére. A Rivetti-borászat, amely Gajához hasonlóan Toscanában is megvetette a lábát, bizonyára a legamerikaibb mind közül. A Barolo esetében ez annyiban nyilvánul meg, hogy a sötét színt meleg illatvilág kíséri, amely kibontakozván persze lehengerlő komplexitást mutat. A leveshúsos-földes komolyságoktól a friss gyümölcsökig végigjátssza a skálát, fiatalnak tűnik öregen is, ám ízeiben szellőzés után kevesebb a kanyar. A 8 pont magától értetődik. A Bruno Giacosa Barolo Falletto 2005 más. Kevésbé sötét és mély, másmilyen karakterű, de komplexitása magától értetődő. Filigránabb, gyümölcsösebb, tanninosabb, szárazabb, és nagyon-nagyon kölyök. Távol Amerikától. Csak sejtés, hogy kell neki húsz év, mire önnön csúcsára ér. 8 pont. Ha unnák a nyolcasokat, előre elárulom: a befejező részben Luciano Sandronénak és Roberto Voerziónak hála feljebb megyünk.

1 komment

Címkék: 2005 hatpontos nyolcpontos olaszország 2001 la spinetta falletto barolo piemont bruno giacosa nebbiolo dalba

 

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Hű, ezt sehol nem hallottam még...
Csinálnak még fehér barolot?

Lehet, hogy azokban jelentősen alacsonyabb tannin mellett fellelhető lenne hasonló szintű komplexitás?

Kóstoltatok ilyeneket esetleg?
süti beállítások módosítása