Annyira ízlett néhány héttel ezelőtt Alvaro Palacios 2007-es Camins del Prioratja, hogy amikor a viszonylag rég említett V. Prof megkérdezte, mivel koccintsunk egy fontos családi esemény bekövetkezte alkalmából, némi gondolkodás után azt mondtam, esetleg vásároljon valamit a fent említett termelőtől. Az önéletrajzi elemekről ennyit, a lényeg, hogy a választás a világhírű fenyegyerek 27 hektáros bierzói borászatának második legolcsóbb termékére esett, amely alig kerül többe 10 ezer forintnál. A Descedientes de J. Palacios Alvaro és Ricardo unokaöccse közös vállalkozása, a J. egy harmadik személyt jelöl, mégpedig előbbi apját, utóbbi nagyapját, Josét, előtte tisztelegnek a leszármazottak. Bierzóról, erről az eldugott északnyugat-spanyol borvidékről Palaciosék színre lépése előtt még kevesebbet lehetett hallani, mint Prioratról, de pillanatok alatt olyan ügyesen felrakták a térképre, hogy több száz euróért is bírnak bort értékesíteni onnét. A J. Palacios az autentikus mencia fajtát biodinamizálja, ebből is sejthető, olyan szőlő nincs, amelyet lehetetlen sikerre vinni. A menciáról azt hitték, azonos valamelyik cabernet-vel – itt és itt is ezt olvastam –, de most már biztosan tudják, hogy ez nem így van. Amikor a 2006-os Villa de Corullont kóstoltam, ezekről a tévelygésekről még nem tudtam, és eszembe nem jutottak róla Bordeaux fő fajtái. Sötét szín, intenzív, mégis elegáns illat. Gyümölcsös és fűszeres, kicsit talán gyógynövényes is, egyszerre hűs és meleg. A klasszis spanyolok így szokták, van bennük valami mediterrán áradás, mégis szárazan visszafogottak, soha nem édesek. Bizonyára azért is, mert a területek többnyire magasan vannak, klímájuk kiegyensúlyozottabb, mint laikusan gondolnánk. De vissza a borhoz: a nagy testnek tiszta ízű tanninok és derekas savak adnak lendületet, a kortyban semmi nehézkesség, lassúság nincs. Komoly, izgalmas, egyúttal jól iható darab, maga a tökéletes 8 pontos, tizednyi eltérés nélkül.