Már sokszor megírtam, hogyan szerettem meg a portóit. A lényeg: nem Magyarországon kapható tételeken keresztül sodort magával a műfaj. Amit rövid portugáliai utazásom előtt itt-ott megmérhettem, az hiába nem volt bosszantóan rossz, izgalmakat sem kínált. Egy alsó közép kategóriás ruby vagy egy sima tawny alapján kb. annyira lehet megismerni azt a világot, amennyire Tokaj megérthető a hipermarketek ezerforintos aszúiból. De a Taylor'snál tett látogatásom megváltoztatott mindent. Ma már itthon sem reménytelen a helyzet, állítólag az imént említett borház termékei is kaphatók valahol. Ha mégsem bukkanunk rájuk, ott van a Graham's és a Calem. Bár ezeket nem a legnagyobbak között tartják számon, a középmezőny illusztris tagjaként megérdemlik a megbecsülést. A Calemnek ugyanakkor van egy érdekes márkája: a Dacosta-borokról például a ház saját honlapján nem ütköztem információba, hogy ők készítik, azt a hátcímkéről tudom, oda sem hatalmas betűkkel írták ki. A Dacosta Tawny Portót kóstoltam. Háromezer-egynéhányszáz forintos ár, 20-as alkohol. Hosszabb hordós érlelés, hogy mennyire, homályban maradt. Barnás szín, diós-kávés illatok. Közepes test, némi fanyarság, összességében kevés a tartalom ahhoz, hogy ne a szesz domináljon a végén. Sűrűségnek nincs híján, édessége is kínál élvezetet, a harmadát elkortyolgattam pár óra alatt. Jó 4 pontot nyilván érdemel, de rettentő messze van mondjuk a Calem 2000-es LBV-jétől vagy a néhány hónapja elemzett Graham'stől. És attól is, hogy ne azt javasoljam: akit érdekel a portói, feljebb próbálkozzon.