Hasznosan és eredményesen töltöttem el a hétvégét Egerben és környékén, nemcsak a nagy szóláti olaszrizlingfutamon vettem részt, nemcsak Lőrincz György borait kóstolgattam hordós alapon, hanem Sike Tamás pincéjébe is ellátogattam. Kettejük között egyébként van egy érdekes hasonlóság, amikor a 90-es évek vége felé az Egervin prémiumkategóriás tételekkel próbálkozott, a Gröber Pincészet márkanév alatt Lőrincz és Sike is aláírásával hitelesített bizonyos borokat. Útjaik elváltak, azóta egyikük neve nagyon ismert lett, de talán a másiknak sem kell panaszkodnia. Sike Tamás objektuma a híres-hírhedt Szépasszony-völgyben található, amelyről nagyriportot is érdemes lenne írni. Bő évtizede kevés nívós terméket lehetett találni ott, azóta több tisztességes termelő is megvetette a lábát. Szombat este jártunk arra, ment a mulatozás lendületesen, rotyogott a bográcsokban a lé, húzták a talpalávalót a muzsikusok. Sike Tamás azt mondja, több mint húsz hektárján termett dolgainak mintegy harminc százalékát helyben adja el, igen kemény meló ez. Természetesen folyóborokat is értékesít a nála iszogató turistáknak, méghozzá nem is drágán, 450 forint egy liter leányka. Mi persze nem a lédigre voltunk kíváncsiak elsősorban, pontosabban, nem azokkal kínált bennünket a borász, hanem sok minden mással. A palackozott szortiment is meglehetősen bőséges, az árértékarány kicsit sem rossz, a híres őszi bikavértesztünkön tisztességesen helytállt 2005-ös például kétezer forintba sem került, a fehérek jellemzően jóval olcsóbbak. Az összkép most eléggé rendben volt, három bort bírnék kiemelni a többi közül. Mindenekelőtt és elsősorban a 2006-os bikavért és az azonos évjáratú merlot-t, azt feltételezem, alapos ismerkedés alkalmából simán hoznák a 6 pontot. Az pedig megint egyszer Eger kvalitásait mutatja, hogy az 1997-es cabernet sauvignonon a hanyatlás apróbb jeleit sem lehetett felfedezni.