Vannak napok, amikor semmi sem sikerül, az ember egymás után bontogatja a borokat, mert bár csakis az elsővel szerette volna eltölteni az estét, nem jött össze a harmónia. Aztán a másodikkal, a harmadikkal, a negyedikkel sem stimmel minden – az egyik kemény, a másik lágy, az egyik éretlen, a másik átbucskázott a csúcsán, az egyik tanninos, a másik savas –, de feladni nem helyes, rossz szájízzel lefeküdni rossz. Ki gondolná, hogy egy ilyen vívódás-kínlódás végén az aldebrői Tóthok negyedik életévében járó pinot noirja hozza a megváltást? A debrői hárslevelű műfajának feltámasztásában jeleskedő pincéről már írtam, azóta a fagyasztós honlap megszűnt, cache-ben sem elérhető, annyi baj legyen. Biztosan készül másik, remélem, a borászat még megvan. Tóthék tehát vörösborokat is készítenek, és azokat sem adják drágán, ez a pinot noir 1600 forintért kapható a Wineworldben. Barta Roland ki szokta írni nagy betűkkel a nagyon jó vételekhez, hogy nagyon jó vételek, vonatkozó megállapításával most abszolút egyetértek. Könnyű vörös azoknak, akik nem enni, hanem inni szeretik a bort, íratták készítői a hátcímkére, de szerintem több annál. Kissé matt szín, a kor és a fajta is barnítja széleit, de a pirossal sem áll hadilábon, a látvány rendben. Az illat nemkülönben. Fűszeres, cseresznyés, összerendeződött, érettsége ellenére elegendő frissességet tartalmaz. A kortyban kellemes melegség, sima cserek és finom sav, gyümölcsössége meggyőző, 12,5-es alkoholja pont jól áll neki. A 6 pont talán túlzás, ezt nemcsak saját teljesítményének, a happy endnek is köszönheti.