A Szekszárdi borvidék Petőfi Irodalmi Múzeum-beli 2009-es bemutatkozásáról szólt önálló blogom első borokat tartalmazó posztja, azóta csaknem egy év eltelt. Amikor eljön a születésnapom, majd szólok, hogy felköszönthessenek, szűk két hetet várni kell. A 2010-es Szekszárd-bemutató viszont már megvolt, ugyanazon a helyszínen, nem hallgatom el, mi mindent tapasztaltam. Különböző okok miatt kénytelen voltam délelőtt végigrohanni a felhozatalon, elvegyülve az úgynevezett szakmában. Iparkodtam olyanok asztalához járulni, akiket tavaly kihagytam, illetve akikkel nemigen foglalkoztam a közelmúltban. Tizennégy pince és termelő borai alapján az a benyomásom: a színvonal e röpke esztendő alatt is sokat emelkedett. Különös örömet okozott a kimondottan száraz karakterű vörösborok tömkelege, az édes tanninok és a magas alkoholok korában üdítően hat az ilyen. Mindenkitől egy-egy bort említek, a sorrend csak kicsit számít, halálosan komolyan venni nem kell. Márkvárt Olaszrizling 2008. A feltörekvő pince 2006-os bikavérje is jó, de a késői szüretelésű, szárazra kierjesztett olasz, amellyel egyszer már összefutottam, még sűrűbb. Heimann Viognier 2009. Friss, gyümölcsös, vibrál, kedvelni fogom. Borműhely (Pálos Miklós) Campus 2009. Tavaly a 2008-as esett nagyon jól, most ez, ezer forintért finomabb-könnyedebb vöröset elképzelni sem bírok. Szt. Gaal Pince Bikavér 2008. Kovács Tibor nyolcas hordómintákat hozott, a Passionata franc a legütősebb, a bikavér árértékben kívánkozhat a spiccre. Vesztergombi Turul 2007. Vesztergombi Ferenc és Csaba második vonalas házasítása több korábbi évjáratában is kivágta a rezet, ez is rendben van. Sárosdi Pince Cabernet Franc 2007. Az elmúlt évtizedben lenyomta a franc a sauvignont Magyarországon, én az utóbbi időben hajlamos vagyok ismét utóbbit preferálni. De Sárosdiéknál előbbi a sztár. Eszterbauer Tivald Cabernet Sauvignon 2008. Határozott tannin, remek struktúra, szép, idővel kigömbölyödik. Mészáros Pince Hidaspetre Cabernet Franc 2007. Bíráltam hétfőn a pannon top 25-ön, a nap hősei nálam Mészárosék voltak válogatott merlot-jukkal és cabernet sauvignonjukkal. A múzeumba három másik komolyat hoztak, a Hidaspetre franc kicsit sem tűnt el a bikavér és a Merops árnyékában. Sebestyén Csaba Ivánvölgyi Bikavér 2007. A 2006-os Grádus nagyobb, mégis a válogatott bikavért emelem ki, elegáns, finom, száraz. Ferenczi Birtok Pinot Noir 2007. Fajtajelleges, lendületes, hibátlan, nagyon szerettem. Posta Borház Cabernet Franc 2007. Új név, bekerül mindjárt a Terroir Club kínálatába, a franc komoly dobás háromezerért. Vida La Vida Cabernet Sauvignon 2007. Vida Péterék 2007-es prémiumborairól írtam, a merlot volt a címszereplő; ha megint írnék, a sauvignon venné át a helyét. Takler Syrah 2007. Belezúgtam a Takler-borokba újfent, annyi tartalom, amennyi az ő válogatott tételeikben van, szinte nincs. A syrah a VinCE-n is tarolt. Dúzsi Tamás Görögszó 2006. A rozékirály általában rozéival villog, megszoktuk, hogy vörösei inkább egyszerűek és korrektek, mint fineszesek és komplexek. A 2006-os Görögszó hatalmas meglepetés, gondolom, akik már kóstolták, csak mosolyognak elnézően. Nagy bor.