Bejárunk ungot-berket, de azt, ami közel van, nemigen keressük fel. Azt találtam ki, változtatok ezen, meglátogatok néhány pincét-borászatot, amelyekért nem kell sokat utazni. Megkerestem Romsics Lászlót, a Törley Pezsgőpincészet főborászát, hogy mennék gyárlátogatni, szívesen látott. A korábban Hungarovinként ismert lokális óriás megítélése ellentmondásos. Nemcsak borivó, boríró barátaim is pofákat vágnak, ha meghallják a nevét, és hajlamosak a legkevésbé fontos és színvonalas vállalkozások közé sorolni szegényt. Én másképp látom az elejétől fogva. Hadd menjek messzire: már 1991-ben is szórakoztatóbb volt Hungarovin-bikavért inni, mint Egervint, a félszáraz iskolázású soproni kékfrankos rozéról nem is beszélve. Magyarán: a Törleyt és elődeit a korrekt ivóborokról elhíresült nagyok közé soroltam – a Szőlőskert vagy a Hilltop mellé tettem –, és olykor-olykor szívesen fogyasztottam a György Villa vagy Szent István Korona fehérborait. A vöröseket kevésbé szerettem, de hát ez ezekben az árkategóriákban úgyszólván magától értetődő. Német tulajdonos, több száz hektár szőlő, több tízmillió palack pezsgő és bor, hatalmas fejlesztések – így néz ki most a Törley. Most fejeztek be egy 10 millió eurós beruházást, ennek keretében egyebek közt beállítottak húsz darab 2500 hektoliteres pezsgőtartályt, akkorák, hogy nézni is tereh, egyben közülük elférne egy magyar középpincészet éves termelése. Felújították az irodaházat is, kezd úgy kinézni, ahogy egy ilyesminek ki kell néznie Európában, és csinosítják az Anna utcai palackos pezsgős pincét. Tudom, nem a méret a lényeg, hanem a minőség, mindjárt lesz szó arról is. Nem kérdés, a Törley forgalmának legnagyobb részét a tankpezsgők és az olcsóbb borok teszik ki, Romsics azt mondja, lassan változik az emberek ízlése, ez észrevehető, de változatlanul a Charmant Doux a legnépszerűbb Törley-termék. Közben arra is rájöttek, a prémiumkategóriákban nem feltétlen érdemes erőlködniük – már ami az úgynevezett csendes borokat illeti –, ellenben a bevált sorozatokat szeretik az emberek. BB-t nem kóstoltunk, magasabban kezdtünk. Értek meglepetések. A pezsgősorban olyan friss és harmonikus volt a még mindig műanyag dugós száraz Gála, mint a pinty. Azért nem ez volt a legfinomabb: a hosszabb érlelésű tankosak közül a Chapel Hill Chardonnay–Pinot Noir Brut esett jól, de a klasszik metódussal készült Hungaria Grande Cuvée Brut annál is jobban. A legjobban meg a 2006-os Törley Chardonnay Brut. Kaptam a Chapel Hill Sparkling Sweetből is, kétmillió palack fogy belőle nagyjából Svédországban, illatos, könnyű, nincs szükség iszonyatos erőfeszítésekre, hogy lenyelje az ember, apósomnak ilyet veszek névnapjára. Fehérből-vörösből néztünk olyat, ami nem kapható itthon, és olyat is, ami igen. A 2009-es Viale Mandorlato Etyek–Budai Zenitet viszik Angliába, mint a cukrot, érthető, illatos, friss, finom, kicsit fűt a szesz. A Campanula Pinot Grigio 2009-nek ennyi hibája sincs, olyan, amilyennek a neve hallatán elképzelik. Nem mindenki szereti az ilyet, én igen. A Szent István Korona olaszrizling tipikus négypontos, az ugyanebből a szériából származó irsai olivér példányszáma 153 ezer, nem véletlenül. A György Villa chardonnay – évjárat: 2009, mennyiség: 55 ezer üveg – volt a nap hőse: elképesztően klassz az ezresért. Telt, dús, zamatos, muszáj venni belőle, megeszem a kalapom, ha nem ér vastag hatost. A sauvignon blanc visszalépés, a rozé sem zseni, a Campanula Pinot Noir 2009 megint tiszta és tehetséges. A 2007-es villányi merlot nem hozott lázba, de a 2009-es pázmándi syrah igen: mintaszerűen fűszeres-gyümölcsös, meglátjuk, mi lesz belőle, ha palackba-piacra kerül. Szokás mondani, minden pincét a belépő bora minősít. Ha ez stimmelne, és a BB-címkés édesborok alapján kellene megítélni a Törleyt, nem kapna csillagos ötöst. Ám én soha nem voltam a kategorikus ítélkezés híve. Ehelyett azt állítom: minden ország borászatának szüksége van nagyokra, amelyekről az jut a kedves emberek eszébe szerte a világon, hogy megbízható minőség kedvező áron. Amennyiben a Törley ezen az úton óhajt haladni, azt akkor is elismeréssel fogadom, ha ez ideig nem jutott beláthatatlanul messzire. A lehetőségek határtalanok.