Egyfelől az jutott eszembe, könnyen lehet, hogy a német rizlingeknek köszönhetően szerettem meg a német futballt is. Másfelől a csütörtöki borozás arra is jó volt, hogy elűzze a szerdai kudarcos elődöntő okozta bút és bánatot. Peter Klingler persze szomorúbb volt, mint én, ám aztán ő is azt mondta, majd két év múlva összejön, négy év múlva pláne. Nyilván, hiszen Peter Lauer és a Weinhof Herrenberg borai is azt mutatják, a németek mindenre képesek. A C. von Schubert és Johann Geil után belecsaptunk az igaziba hirtelen. Peter és Florian Lauer a Saar-menti Aylban borászkodik, és szereti az apró részleteket. Boraikon nemcsak a dűlő, a parcella nevét is feltüntetik, sőt annak a hordónak a számát is – ezerliteres fával dolgoznak –, amelyben az adott tétel átesett az érlelésen. Az Ayler Kupp Unterstenbersch Riesling Trocken Fass 12 Edition Gold 2007 dús, mégis kissé rideg illatokkal indult, ízében a bőséges tartalom ellenére érezhető volt valami nemszeretem fanyarság, és bár az idő múlásával szelídült és gazdagodott, 6 ponttal kellett beérnie. Ekkor még nem gondoltam, hogy néhány perccel később Lauer-rajongó leszek, de a helyzet pillanatok alatt megváltozott. Az Ayler Kupp Stirn Riesling Feinherb Fass 15 Edition Gold 2007 végtelenül komplex, ásványos-gyümölcsös-virágos illata megfellebbezhetetlenül elvarázsolta a társaságot, telt ízei, zamathegyei, kivételes egyensúlya, selymesen gazdag savai megállás nélkül kínálták az élvezeteket. Az első 8 pontos után jött még kettő. A Weinhof Herrenbergről már írtam, a fiatal borászat történetét is elmeséltem akkor röviden. Azt most tudtam meg, hogy azért nem Weingut a pince, hanem Weinhof, mert Claudia és Manfred Loch páros egyik tagjának sincs szakmai végzettsége. A szabály az szabály. A fogyasztó nem kér papírt, hanem fizet, a Herrenberg-borok legjaváért nem is keveset. A Wiltinger Schlangengraben Riesling Trocken Alte Reben 2008-hoz százévesnél is öregebb tőkékről szedték a szőlőt. Olyan is: mélységes mély, hömpölygős illat, fantasztikus struktúra, sűrűség, szélesség, magasság, rengeteg zamat. Fene sem gondolná, hogy ha mindezt összeadjuk, könnyedség is kijöhet belőle. 8 pont. Innen is volt feljebb, az Ockfener Bockstein Riesling Trocken 2008 Lochék legizgalmasabb, hihetetlen dőlésszögű és kiváló talajú dűlőjéből származik. Mineralitás, gyümölcskavalkád, megint szerkezet és elegancia, kifinomultság, csodás lecsengés. 8 pont, azzal, hogy a három legkiválóbb közül ez nyerte az estét. Az osztrák kontroll ügyében nem lacafacáztunk, annak a Hirtzberger Singerriedel Smaragdnak a 2008-as évjáratát tettük a sorba, amelynek 2006-os változata eddig egyedüli száraz fehérként megkapta tőlem a tízest. Szüret november végén és december elején, késői szüretes, komplex illatok, komoly test, összetettség, szigor, túl sok alkohol. Hiába csak 13,5-es, a maximum 12-es németek mellett nagysága ellenére nehézkesnek, lomhának, baltával faragottnak, szinte parasztbornak tűnt. 7 pont. Bizony nem mindegy, mit, mikor, mivel. Simán benne van, hogy egy hétboros wachaui sorban a Stirn vagy az Ockfener Bockstein bukott volna meg. De most a németek csillogtak, ez az ő napjuk volt.