A Hilltop Neszmély olaszrizlingjei mindig rendben voltak, úgy emlékszem, már a 90-es évek végén megnyert valamelyik – de lehet, hogy csak az élmezőnyben végzett – egy Borbarát-tesztet, akkoriban a föld és a bor szerelmeseinek lapjába a nagypincészetek tételei is belefértek. A színvonal később sem esett, jómagam legutóbb a 2007-es Szigeten fogyasztottam rengeteg Hilltop-rizlinget, mindenekelőtt fröccs formájában. Most meg a 2009-es került a poharamba, tisztán, minek következtében ezen a héten másodszor gyarapszik az ezer forint körüli tételekről szóló írásokat tartalmazó alrovat. Ez az olasz az úgynevezett Hilltop borcsaládba tartozik, a szőlő a neszmélyi "Melegeshegy körbenapozott lankáin érlelődik". A végeredmény felől visszanézve termel cukrot becsülettel, 12-es alkoholja mellé félszárazságnyi maradékot is megőriztek készítői. Kissé matt szalmasárga szín, a fajta borától épp ilyesmit vár az ember. Virágos, könnyed-játékos, vonzó illat, teltebb és barátságosabb, mint egy szimpla savanyúcukros reduktív valamié. Ezek után lehetetlen sokáig halogatni a belekortyolást, nem is kell. Testben inkább közepes, mint karcsú, felülete sima, savai csiszoltak, egyensúlya kifogástalan. Nem tör a nagyformátumú terroirborok babérjaira, csak szórakoztatni akar, de azt ügyesen teszi. Nagy kortyokban is megy lefele, szerintem többet tud, mint a cég irsaija vagy cserszegije. Erős 4 pont. Azért nem 5, mert a középosztályban mostantól széthúzom kicsit a mezőnyt, az okéság határát leviszem 3-asig.