Régóta mondjuk, mondogatjuk, nem könnyű Magyarországon igazán klassz vörösborokat fogyasztani ezer forint környéki katagóriákban. Néha mégis sikerül, akkor elégedettek vagyunk, örülünk, lelkendezünk. A közelmúltban a szekszárdi Bősz Adrián magnumja vágta ki a rezet, vasárnap este északabbról érkezett a megváltás. Bolyki János munkásságáról néhány hónappal ezelőtt szóltam pár szép szót, annak ellenére, hogy 2007-es merlot-jával nem minden tekintetben voltam elégedett. A dicshimnusznak sokkal inkább most kellene felcsendülnie: az Indián Nyár fantázianevű, azonos évjáratú házasítás a legszofisztikáltabb igényeket is kielégíti. Kékfrankos, merlot és portugieser házasítása, mindössze 12,5-es alkoholt erjedt, meglettebb kora ellenére most van forgalomban, arról, hogy hogyan készült, itt találnak információt, árastul. Mélyvörös szín, finoman fűszeres, érett illat, a gyümölcsök sem költöztek még ki belőle. Árnyaltabb, alaposabb, mint amit egy könnyű darabtól várna az ember. Komolyabb ízben is, teste legalább közepes, savai élénkek, de csiszoltak, hiába a kékfrankos, nem savanyítanak, a merlot tanninja sokat segít az egyensúly megteremtésében. Zamatos, finom, frissít. Minimum méltó vetélytársa a Kutyafájátnak és a többieknek. Egy életem, egy halálom, hadd kapjon 6 pontot. A 2006-os is hatost ért a kollégánál, ha marad a színvonal, kultbor lesz belőle.