Hatalmasat boroztunk Muskotály Küvé kolléga teraszán péntek délután-este, remek társaságban, eleinte sütött a nap, később ömlött az eső, rá se rántottunk, mert majdnem minden finom volt, csak egy tételt ölt meg a dugó, azt sajnáltuk nagyon. Több bejegyzés születik a történtek után. Az isztriai Matosevic pincéről tavaly már írtam egyet, igencsak bejött az akáchordós malvazija mindnyájunknak, úgyhogy az idén be lett szerezve ugyanennek a bornak az eggyel későbbi évjárata, valamint egy 2009-es chardonnay és egy 2008-as vörös házasítás ráadásnak. Mindezek alapján még inkább úgy tűnik, komoly kis borászat ez. A chardonnay a hatpontos magasságokat nézte ki magának, persze a másik kettő még többet tudott. A Grimalda nevezetű küvében a 85 százaléknyi merlot jól fésültségét igyekezett összekócolni alig 15 százaléknyi teran, és sikerült neki. Az első kortyok alapján csak csodálkoztunk, hogy a markáns savairól és kemény tanninjairól híres fajta ilyen szerény mennyiségben is mennyire domináns bír lenni. Aztán szerencsére összerázódtak a dolgok, és kiderült, hogy bár kimondottan karakteres, egyúttal mégis befogadható és szerethető vöröset alkottak a horvátok, amely izmos hatost garantáltan érdemel, sőt talán eggyel többet is. A 2006-os malvazija esetében nem kellett azon morfondírozni, hogy mi mennyi. Hozta, amit a 2005-ös. Kifinomultan gyümölcsös-köves-akácos illatokat – azt mondják, a malvaziija meghatározó jegye az akácvirág, ezért van jó helyen akáchordóban –, perfekt struktúrát, finom savakat, érett-lendületes ízeket, tisztaságot, okosságot. Nagydarab 7 pont.