Múltkor már említettem, hogy Palack kolléga szervezett egy nagy zweigeltezést, azóta megszületett az erről szóló bejegyzés az Alkeszen, meghivatkozhatom tehát. Sok extra hozzátennivalóm nincs a dolgokhoz, a leírások stimmelnek, a pontszámaim is megvannak odaát. Egy és más azért eszembe jutott még, kifejtem hamarjában. Ez a kóstoló is bizonyította, nem nagyon vannak alacsonyabb rendű fajták, a kékfrankos és a St. Laurent keresztésének elvben nem kellene megrengetnie a világot, és mégis. Sokkal többet a legnemesebb szőlőkből sem lehet kihozni annál, amit Horváth Ráspi József kihozott belőle már 2004-ben is, aztán 2006-ban és 2007-ben megint. Valamit tudnak egyébként maguk az osztrákok is, kár, hogy ezt ezúttal csak az egyik versenyző bizonyította. Érdekes volt az is, hogy már megint milyen egyértelműen megmutatták magukat a legjobbak a totális vakulás alkalmából is. Nemcsak az első körben, a visszakóstoláskor sem tudtunk semmit semmiről, csak annyit, hogy vörösborokat veszünk magunkhoz éppen. Az Electus szerepléséhez is kell fűznöm némi mikrokommentárt. Ennek a bornak hónapokkal ezelőtt kiosztottam a jól megérdemelt kilencest, és egy későbbi alkalommal is vaskos nyolcasra teljesített. Most ehhez képest jobban tetszett egy évvel idősebb verziója, a latin nevű csak a második helyet csípte el a mezőnyben. Roppant kíváncsi vagyok, hogyan fog fejlődni, remélem, itt-ott elcsíphetek majd belőle egy-két kortyot a jövőben is. Hogy az egyikre és a másikra is érdemes összedobni azt a nem kevés pénzt baráti társaságban, abban egészen biztos vagyok.