A Béres Szőlőbirtok nagy lendülettel indult Erdőbényén, nálam már az igen jó pontnak számított, hogy a Degenfeldnél megismert Bárdos Sarolta volt a vállalkozás első főborásza. Ráadásul a debütáns termékek máris pompásan sikerültek, a 2003-as Lőcse furmint pédául lenyűgöző volt, és ahogy később olvastam egy fontos alapvetésben, nemcsak fiatalon tarolt, évek múltán is ügyesen tartotta magát. Ám Bárdos csakhamar elment, újabb nagy dobások nem jöttek minden pillanatban, az én érdeklődésem is lanyhult. Most nincs benne annyira a cég a köztudatban, annak ellenére mondom ezt, hogy az utóbbi időben is csillapítottam a szomjamat hippermarketben vásárolt Naparannyal vagy Holdezüsttel, bejegyzés nem született négy-öt pont környéki élményeimből. Sokakkal együtt akkor kaptam fel a fejemet megint, amikor a nemzetköz 93 ponttal honorálta a 2007-es Lőcse erényeit. Az utána nem sokkal rendezett furmintfebruáron ezt is és az Omlást is megkóstoltam, a középmezőnyben zártak, ami nem megvetendő, hiszen magas volt a színvonal. A minap pedig megismerkedtem egy 2008-as Omlás rejtelmeivel, ennek köszönhető ez a poszt. Átlagsárga, tiszta szín, fajtajelleges, hordós, kicsit alkoholosan meleg illat, 14,5 fölött jár a tartalom. Kellemesen nagy korty, okos, jól csiszolt savak, eltalált struktúra. A szesz szájban is fűt, de nem bánt, diszharmóniáról szó sincs. Van valami agyagos-olajos játéka, ez is inkább rokonszenves. Egészében véve minden rendben, 6 pont bő 2000-ért.