Hát ez az az újbor, amelyet egyetlen évjáratban sem hagyok ki. Már nem emlékszem, melyik volt az első – alighanem a 2006-os –, de arra igen, hogy nem sok olyan volt a sorban, amely nem érte el az ötpontos magasságokat, sőt akadt, ami a hatost is mecsípte, egy primőrtől ez szép teljesítmény. Egyről tudok, amely kevésbé vágta ki a rezet: történetesen a 2009-es. Persze az is lehet, csak a konkrét palackkal nem stimmelt minden múlt év novemberében, bár csavarzáras termékeknél viszonylag ritkán fordul elő minőségingadozás. Mindegy, a lényeg az, hogy a 2010-essel visszatért a helyes útra a Pannonhalmi Apátsági Pincészet. Királyleányka, fűszeres tramini és rajnai rizling házasítása, ha semmit sem értek félre, utóbbi a pinot blanc helyére került tavalyhoz képest. Ha így van, okos döntés született, hiszen éppenhogy rizlingesen intenzívek, barackosak-citromosak, sziporkázóan vibrálóak az illatok és az ízek egyaránt. Egy évvel ezelőtt a kedves élénkséget, plusz egy kis melegséget hiányoltam, most egyáltalán nem volt efféle problémám. Testben több is, mint karcsú, a savak iskolázottak, a felszín sima, csiszolt, minden porcikájában tetszetős a bor, jólesett minden korty. Úgy látszik, ennek a műfajnak nem ártottak az idei természeti csapások. Minimum 5 pont.