Volt egy kadarkafellángolás az elmúlt években, ami azonban szerintem lecsengőben van, bár az is lehet, csak hullámvölgyről kell beszélnünk inkább. Sokan úgy gondolták, az egykor messze a legnagyobb területen termesztett, ráadásul szinte hungaricumnak tekinthető fajtának nemcsak a múltja érdekes, a jövője is komoly lehet. A Gróf Buttler Borászat, Lőrincz György, Szentesi József formátumos borokat készítettek belőle, és a kedves emberek felkapták a fejüket Balla Géza, Heimann Zoltán, Vesztergombi József és Ferenc, Jekl Béla tételei apropóján is. Mostanában csendesebb a környék, blogom jóval több mint másfél éve alatt csupán két termék kapott önálló bejegyzést. Ha párhuzamot kellene erőltetnem, hasonlót mondhatnék a szekszárdi Sebestyén Csabáról is, aki indulása után azonnal befutott, majd lankadt az érdeklődés munkássága iránt. Nekem nagyon tetszett nemrég az Iván-völgyi bikavérje, úgyhogy örömmel asszisztáltam szombaton 2009-es kadarkájának kibontásához. Amely hipphopp elfogyott, úgy, hogy a többi sorra került versenyző sem reménytelen pincékből származott. Rubinpiros szín, tiszta, rokonszenves illatok, szolid gyümölcsösség, kedves fűszeresség. Közepes test, 12,5-es alkohol, perfekt egyensúly, érintésnyi tannin, sima felszín, okos savak, száraz lecsengés. Jó inni, szalad lefelé. Mindenfajta akarnokságtól mentes, ugyanakkor könnyűnek sem találtatik. Hasonló képet mutat, mint a Magyalos, így ő is megkapja a talán bőkezű 6 pontot.