Megdöbbentően finom töltött káposztát ettünk szombaton, szuperlibasült-sütő barátaink otthonában – volt füstölt és füstöletlen húsos is, ha minden igaz, viski módra, ha nem, akkor másmilyen receptek alapján, a lényeg, hogy összes ujjunkat megnyaltuk utána, dobozkányit el is hoztunk belőle –, három palack fehérbort bontottunk elé, mellé, mögé. A Nyakas Pince egyszer már megpróbált 2009-es Müller Thurgauja stabilan hozta az ötpontos szintet, a Légli Blanc 2009 picit lemaradt mögötte, e bejegyzés címszereplője azonban, mint látszik, a 2HA Szőlőbirtok és Pincészet 2008-as szürkebarátja lett. A Szent György-hegyi kisborászat nagy lendülettel robbant be a szubkultúrába másfél éve, azt a bizonyos 2007-es sangiovesét minimális mennyisége folytán nem sokan ismerhették meg, mégis izgalmas vitákat váltottak ki kvalitásai. Némelyek nem szerették, mások nagyon, jómagam utóbbiak közé tartoztam, előkelő helyen végzett a termék a tavalyi toplistámon. A 2007-es olaszrizlingnek koránt sem sikerült hasonló teljesítményt nyújtania, túl is értekeltem, amikor megemlékeztem róla. A pinot gris pihent nálam néhány hónapot, ideje volt kirántani belőle a dugót. Világos, opálos szín, a szűretlen palackozás hozadéka. Elképzelhető, hogy az ilyesmit egyfajta borhibának értékelik általában, laikus vagyok, nálam belefér, noha talán mégis vigyázni kéne erre. Dús, finom illat. A fajtajelleges gyógynövényesség diszkréten, okosan jön, a mineralitás visszafogott, a hordó is, a gyümölcsösség viszont élénk. Középnagy test, felszíne rendben, nem göcsörtös, a tizenötös szesz kicsit csípked, de nem éget. Lendületes, ízletes bor, tetszett, szívesen ittuk, elfogyott, megéreztük, 6 pont.