Balassa István nagyon tud valamit. Olyan borokat készíteni legalábbis mindenképpen, amelyek tetszenek nekem. A legutóbbi furmintfebruáron kicsit későn értem oda az asztalához, ezért Árvay Jánoshoz hasonlóan ő sem került fel a gyorslistámra. Ideje volt kompenzálnom tehát, amit örömmel tettem, pláne, hogy nemrég kaptam egy palackot a 2006-os Betsek-furmintból. Balassa-borral VF kolléga közreműködésével randevúztam először, meg voltam győzve visszakézből. Most utánanéztem, mi hatott meg annyira akkor; azt reméltem, hátha ez a Betsek, de kiderült, hogy bár az évjárat stimmel, a dűlő a Mézes Mály volt. Ha már Betsek, a 2008-as verzió többször is kedvemben járt már, két évvel öregebb ősét azonban eddig nem ismertem. Kicsit izgultam, hátha elindult már lefelé, de feleslegesnek bizonyult az aggodalom. Halvány aranyszín, jóval fiatalabbnak látszik a koránál. Dús, komlpex, azonnali örömet hozó illat. Érett, mégis élénk, könnyű gyümölcsökkel, aszaltas villanásokkal, ásványossággal, annyi hordóval, ami másoknak sok lehet, nálam viszont belefér. A palackbukés petrolosság finom-izgalmas árnyalat csupán. Nagy test, telt zamatok, okos rétegek. Savai vibrálnak pompásan, frissítenek, játszadoznak, ügyesen ellenpontozzák a tizennégy és fél feletti alkoholt. Felszíne sima és kidolgozott, csak a lecsengésében szól közbe némi cseresség, vígan megbocsátható ez is. A címke szerint száraz, ugyanakkor kevés maradékcukor segítheti, hogy összességében markáns karaktere ellenére barátságos legyen. Ötödik éves furmintnak osztályon felüli. Ezért is hozza a 8 pontot, nincs mese.