Bíráltam csütörtökön a szekszárdi borversenyen, vegyes vöröses bizottságba osztottak be, kékfrankosokat, merlot-kat, cabernet-ket és házasításokat hordtak elénk, szórtuk az aranyérmeket két kézzel. Mást nem tehettünk, mintegy negyven tételünk szinte egységesen bizonyította, kiváló borokat termett a 2007-es, a 2008-as és a 2009-es évjárat azon a vidéken. És hát az sem véletlen, hogy a termelők ezekben a kategóriákban nem neveztek 2010-eseket. Olyanok ugyanis nemigen vannak. Két nagy aranyérmest találtunk a sorban – egy franc-t és egy cuvée-t –, ehhez nyolcpontosnak kell lenni nagyjából, az aranyhoz ellenben a hatos is elég átváltási sillabuszom szerint. Az eredményeket április végén fogják kihirdetni, hivatalosan addig nem tudhatok semmit. A megméretést a Takler Panzióban rendezték, ha már ott voltam, ott is maradtam, és szétnéztünk a föld alatt két Ferenccel alaposan. Grandiózus beruházásba bonyolódott a trió, jókora pincét építenek a meglévő kiegészítéseképp, látványos lesz, ha elkészül, azaz hát már most is van mit nézni, hegyeket mozgatnak meg a dolgozók. A 2009-esek mindeközben szépülnek okosan, végigmentünk a soron, vannak tapasztalataim. Egyrészt újfent állíthatom, roppant mód kedvezett a kékfrankosnak az az esztendő, ez esetben annyira, hogy a megszokott-kedvelt reserve fölé két dűlőszelektált tétel is kerül ideje jöttén, az egyik a Görögszóból, a másik a Zentából származik, és egyik szebb, mint a másik. Taklerék egyenesen kékfrankos-trilógiát készülnek piacra dobni, e pároshoz az egyelőre minden ötven évben fantázianéven futó 2007-es csatlakozhat harmadikként; a nagy testű, élénk savú szuperválogatás burgundi palackban érik egy ideje. 2009-hez visszatérve, a hordókban pihenő fajsúlyos cabernet franc-ok és sauvignonok is odatették magukat, nekem mindazonáltal a 2007-esre emlékeztetően telt és színes syrah, valamint a leendő Primarius merlot jött be aktuálisan a leginkább, emezek már tartályban várják, hogy letöltsék őket. Néhány fontos 2008-ast és 2007-est is megnéztünk: a nyolcas syrah megnyugszik lassan, de egy árnyalattal még mindig savasabbnak érzem a kelleténél, az azonos évjáratú Primarius ezzel szemben elegáns és harmonikus. 2007-ból is a merlot tűnt a legklasszabbnak ezúttal – miközben azért a Bartina is annyival különb elődénél, hogy csak na –, sokat fejlődött korábbi önmagához képest, dús és komplex, mégis van benne élet rengeteg. Taklerék jól tudják ezt a műfajt: hiába masszív az alkohol, az érett gyümölcsök, a tökéletes tanninok, a krémesség és a finom savak magas szinten hozzák össze az egyensúlyt. Aki eztet nem hiszi, szamarabb a lónál. Utóirat: néhány hete egy barátommal megittunk egy 2006-os mezítlábas Takler-kékfrankost. Kapásból, lazán hozta az öt pontot.