A februáron már a 2009-es alapfurmintot lehetett kóstolni a Royal Tokajitól, erényeit azonban elhomályosította a dűlőszelektált Mézes Mály. Többször volt szó arról minden fórumon, hogy ez az ezer és kétezer forint közt épp félúton elérhető bor igazi óriásölő, többnyire hozza a hatos szintet. Ehhez képest nekem a 2008-as első találkozásunkkor nem ízlett különösebben, sprődnek találtam, úgyhogy nem is vele foglalkoztam vonatkozó bejegyzésemben. Most ismét összefutottam egy palackjával, és sokkal kedvezőbbek a benyomásaim, úgyhogy szavakba öntöm őket szerény eszközökkel. A leírást egyébként innen is kimetszhettem volna. Először is mély szín, halvány arany, sőt egy árnyalattal sötétebb. Az illatok dettó érett borra utalnak, aszalt barackot, mézességet, körtebefőttet, finom fűszerességet, csipetnyi ásványosságot véltem felfedezni. Édes, meleg színek játszadoznak benne. Szájban közepes test, ízeiben ugyanaz a vonal megy tovább, a savak változnak, egyszer finomaknak tűnnek, máskor kevésbé szórakoztatóak, összességében egészségesek. Nem frissességével, inkább megállapodottságával igyekszik meggyőzni. Sikeresen. Mostanában szigorúbb vagyok, próbálok vigyázni az inflációra, ezért csak 5 pont, annak viszont vaskos. Nyilván best buy, ez nem kérdés.