HTML

Albert gazda

A bor nem élelmiszer-ipari termék, de nem is az istenek itala. A bort azért szeretjük, mert szórakoztat, és mert finom. A földön iszunk. Elég sokat. És ha lehet, jót.

Friss kommentek

  • 2colours: Aha. Szóval Hamvas széttrollkodott mindenkit néhány közhelyért? Még mindig nem az igazi... (2017.04.20. 19:47) A félreértett Béla
  • frezerxp: az előző hozzászóllást igencsak megkérdőjelezhető, ugyanis magyarországon még nem találkoztam olya... (2013.09.09. 20:35) Jean Balmont Cabernet Sauvignon 2008
  • rszabi: Nagyon vártam már. Napi szinten fog frissülni az új blog is? (2012.07.31. 12:44) Hát akkor igyunk
  • AG 2.0: iszunk.postr.hu/ (2012.07.30. 17:21) Tervek
  • önkéntes rendőr: Na asszem, az étterem be is zárt... (2012.07.04. 13:55) Ráspi Zweigelt Válogatás 2007

Címkék

2003 (16) 2005 (17) 2006 (68) 2007 (121) 2008 (132) 2009 (93) 2010 (22) alföld (18) aszú (17) ausztria (20) badacsony (20) balassa (10) balaton (41) bikavér (10) bock (14) bott frigyes (15) cabernet franc (18) cabernet sauvignon (34) chardonnay (30) chile (10) demeter zoltán (19) eger (39) emberek (11) etyek–buda (23) franciaország (13) furmint (47) gere attila (10) gondolatmenetek (37) hárslevelű (16) hatpontos (143) heimann (15) hétpontos (104) hilltop (11) hírek (42) hollóvár (10) jásdi (17) kékfrankos (19) légli (20) losonci (15) mátra (20) merlot (25) négypontos (66) nobilis (13) nyakas (10) nyolcpontos (48) olaszország (18) olaszrizling (37) oremus (12) ötpontos (129) pécs (11) pincék és borászatok (22) pinot noir (19) programok (20) rajnai rizling (24) ráspi (15) rendezvények (44) rozé (11) sauska (22) sauvignon blanc (16) somló (16) somlói apátsági pince (11) sopron (15) st. andrea (21) szászi (11) szekszárd (43) szentesi (14) szepsy (20) takler (16) tiffán (15) tokaj (93) vida (11) villány (55) wachau (11) Címkefelhő

A karaván halad

2011.04.14. 12:45 AG 2.0

Néha úgy érzem, megállt az idő. Nemcsak azért, mert lassabban fejlődik a magyar borkultúra, mint amire másfél évtizede számítottunk. Nemcsak azért, mert szinte ugyanazokkal a problémákkal kell szembenéznie a kezdetektől fogva. Hanem azért is, mert – számomra tényleg meglepő módon – az álproblémái sem változnak. Sorra vágják ki a szőlőket, még mindig van borhamisítás – műtrágya helyett olasz lőre az alapanyag, ez ám a progresszió –, egyetlen borvidékünknek sincs arca mindmáig, a furmint vagy pláne az olaszrizling is csak keresi önmagát, a termelők nagyon nagy, a fogyasztók még nagyobb részének fogalma sincs a minőségről. (Az állam szerepvállalásának anomáliáról vagy a bormarketinges kínlódásokról nem szeretnék beszélni.) Mindeközben a szubkultúrában lassan tíz éve amiatt búslakodunk, hogy a magyar csúcsvörösök drágák, nem portugieserből és kadarkából készülnek, és 15 felett van az alkoholtartalmuk. Meg hogy az idegen szájak – a belinkelt írás csaknem négy éve született – nem mindegyike szereti őket. Még szerencse, hogy van, aki igen. Közben észre sem vesszük, hogy sokat bírált termelőink – nemcsak fehérben, nemcsak Tokajban – lent délen is elkészítettek jó néhány világszínvonalú tételt, ahogy az egyébként a tekintélyek vonatkozó pontszámaiból is nemegyszer kitűnik. (Tudom, nem elegáns a megközelítés, de néha tényleg úgy érzem, azért kapják az arcukba a vitriolt a sztárok, mert gazdasági téren pofátlanul jól megy nekik.) Alkonyi László írt olyasmit a Borbarát utolsó számában – online nem találtam meg a szöveget –, hogy ha az eleganciát keressük is elsősorban, ha személyes preferenciáink, ízlésünk okán másmilyen harmóniára is vágyunk, a legjobbak nagyságát, nemzetközi versenyképességét akkor sem kérdőjelezhetjük meg. Konkrét és kicsit agresszív leszek: aki nem veszi észre a különbséget a kilencvenes évek elejének és a kétezres első évtized végének nagyvörösei között, az egyszerűen nincs képben. Az lemaradt néhány brosúrával. A durva hordókat, az átható zöldességet, a darabosságot, a keserű tanninokat és a legtöbb esetben a lekvárosságot is elvitte a cica. 2011-ben nincs érdemi különbség egy szupervillányi vagy egy szupertoszkán között. Ebben a pillanatban én ezt nem gondnak, inkább vívmánynak tekintem. Más kérdés: egyúttal eljött az ideje a továbblépésnek, a saját adottságokban rejlő lehetőségek kiaknázásának. Az arculat megteremtésének. Az e bejegyzésben olvasható konklúziókkal szinte maradéktalanul egyetértek. Még magasabbak nem lesznek az alkoholok – és lesznek olcsóbbak a magyar csúcsborok. Lesznek ráadásul elegánsabbak, kifinomultabbak, természetközelibbek is. De nem azért, mert a zsákutca végéhez értek, és nekimentek a falnak. Hanem azért, mert az út erre vezetett, és feltűnt a következő állomás. Aki sikeres, az nem kísérletezik önfeledten, annak kötelező lefölözni a hasznot, és fejlődni szervesen. Szerintem nincs két tábor. Nem úgy van, hogy a magasan kvalifikált külföldi guruk és hazai híveik száz veszéllyel dacolva rávilágítanak hibáinkra, amelyeket mi, elmaradott, provinciális figurák hasztalan próbálunk elkendőzni, kicsinyíteni. Lehetnek valamelyest eltérőek a szempontjaink – ők nem kíváncsiak a magyar merlot-ra, én igen –, de a vége ugyanaz: a minőség megmutatja magát. Egyre megy, chardonnay vagy furmint, cabernet vagy kékrankos, jó az, ami érdek nélkül tetszik. Nem az számt, hogy eladható-e valami külföldön, hanem az, hogy azt adja-e a bor, amit ígér. Ebben a rendszerben mindennek megvan a maga helye: az okos, felkészült kritikának és a megfontolt dicséretnek is. A hőbörgésre pedig oda sem kell figyelni.

72 komment

Címkék: gondolatmenetek

 

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Ebek ura, mióta vártam egy ilyen helyzetjelentésre :)
Néha meg kell állni a hegyen felfelé, fújni egy picit és élvezni, ahogy szépül a látkép. Mert valóban szépül, csak ritkán figyelünk rá.

Eztán persze gyenge másolatnak fogok majd tűnni, de egyszer már olvasható formába kell, hogy öntsem a véleményem.
A címhez csak annyit, hogy tényleg halad a karaván, bár néhányan saját fontosságukat azzal igyekeznek bizonyítani, főleg a blogszférában, hogy nem arra halad, ahová ők szeretnék. Erre az én válaszom nagyon egyszerű: tessék a fanyalgóknak szíveskedni megvásárolni kb: 1 millió palack ikonbort 6000 Ft/palack minimáláron, és mindjárt arra fog menni a karaván amiről ők álmodoznak, :-)
Alberttel teljes egyetértésben állítom hogy a karaván halad, abban a mikrokörnyezetben amiben én vagyok abban is. Az utóbbi 5 évben foglalkozom csak aktívabban borral, de az én meglátásaim: a haverok már nem veszik le a legolcsóbb bort a polcról, se az édes vöröset. 5 éve simán megtették és még ízlett is nekik. Ma azt mondják hiába olcsó ha nem megy le a torkukon. Ma többet járnak termelőkhöz bort és pálinkát venni, mint 5 éve mert tudják hogy ha magának készíti az ember akkor nem rak bele minden szart. Mára a községi borversenyen 1-2 bort zárunk ki a hordó hibái miatt, míg 3 éve is 25 ilyen bor volt. Mára ha bemegyek egy kis falusi pincébe az esetek felében találok saválló tartályt, mert rájöttek abban jobb a bornak mint a negyedig lévő 500 literes hordóban. 5 éve aki savállót vett bazári majomnak tartották. Az én szemszögemből ezek a fejlődés jelzői, ami viszont az én nézőpontomból még mindig nem változott: minél több permet annál egészségesebb szőlő, annál több szőlő, annál büszkébb termelő. Lehetőleg 5 kilós tőketerhelés, minden évben műtrágya és az előírt keverési arány duplájának a használata permetezéskor. Ezek a dolgok szomorúak számomra de az utóbbi 5 évben ezek fikarcnyit se változtak. Ezek miatt ballag csak és nem rohan a szekér. Bár egy mai hír bíztató lehet, hvg.hu/gazdasag.hazai/20110413_mezogazdasag_novenytermesztes_boraszat , talán egy felesleges súly lekerül a szekérről.
"Ma többet járnak termelőkhöz bort és pálinkát venni, mint 5 éve mert tudják hogy ha magának készíti az ember akkor nem rak bele minden szart."
"Lehetőleg 5 kilós tőketerhelés, minden évben műtrágya és az előírt keverési arány duplájának a használata permetezéskor. "
ez a két termelői kör ugyanaz ?
@shiraz: Igen ugyanaz a termelői kör, de a belerakni sok szart úgy értem hogy vannak azért olyan termelők akik mindenféle szőlőből készítenek bort, meg azt adják el amit ők már nem innának meg, és mondjuk régen sokat láttam hogy csináltak egy hordó bort eladásra és abba belerakták a csemegeszőlőt meg a gyengébb minőségű félig rohadtat is és belerakták abba a hordóba ami legrosszabb volt, ma már nincs ilyen, ezt ma már nem nagyon tapasztalom. Az viszont hogy terméskorlátozás meg kíméletes permetezés az még nem nagyon jellemző túl sok embernél. Nyílván ez is előfordul már de csak 1-2 termelőnél.
@fiatalborivo: amíg a tendencia pozitív, az átlagos hozzáállás is csak az lehet, szerintem. :)
Tetszik az írás.

Egyetértek Alberttal abban, hogy csak a vak nem látja a fejlődést a magyar borvilágban.

Ugyanakkor szerintem érdemes észrevenni, hogy a fejlődés az esetek sajnálatosan túlnyomó többségében kisemberek, kistermelők, kis volumenben kereskedők, kisvendéglők, kisbloggerek egyéni teljesítményének, mondhatni őrültségének köszönhető.

Az eredmények és a haladás nem az ország gazdasági elitének, nem a nagybirtokos termelőknek, nem a hegyközségeknek és azok mindenféle gittegyletének, nem a milliós palackszámban bort áruló nagyáruházaknak, nem a mainstream médiának köszönhető.

Ha a "nagyok" csak a kis-újukat megmozdítanák akkor nagyobbat lépne előre a magyar bor ügye egy év alatt mint amennyit két évtized alatt a kicsik megfeszített munkájával.
@BZoltan: Nagy egyetértés. 1 befolyásos ember is sokat tudna lendíteni a dolgokon. Csak ők nem annyira elkötelezettek, de szerencsére a normális rendszerek alulról épülnek és nem felülről így az alsók elszántsága és építkezése előbb utóbb kihat felfelé is.
@fiatalborivo: Ez nem fölülről vagy alulról kérdés. Ilyen bikotómia ebből a szempontból sincs. Egy százhektáros gazda ugyanúgy alul van mint egy tízhektáros.

Azt meg pontosan látjuk, hogy a milliárdos vagyonnal gazdálkodó nagybirtokosokra semmilyen értelemben nem hatnak ki a kistermelők. Ők meg vannak győződve arról, hogy ők mindent jobban tudnak és jobban is csinálnak mint a kicsik. Ugyanez igaz a borvilág minden más területére is. A gasztrora pont úgy ahogy a kereskedésben.
@BZoltan: ejj, Zoli, igazad van ebben, de azért ha megnézzük a magyar bort 20 éve és most, van minek örülni. az is valami, nem? :)
@BZoltan: Ezzel viszont nem értek egyet. Te pl egy milliárdoshoz kicsinek számítasz. Mégis a boraid Somlón és az egész országban valamilyen szempontból etalonnak számítanak. Ha egy szűkebb körben is de abban a körben annak. Ez a kör nem fogja azokat a borokat venni amiket Csányi mester csináltat és ugyanolyan íze van a merlotnak a cabernetnek és a kékfrankosnak. Ők többre vágynak amit a kicsi, jobban odafigyelőtől kapnak meg. Na mármost ha nem a bortermelés a céljuk és a raktározás hanem az eladás akkor előbb utóbb erre ők is odafigyelnek és más borokat készítenek, kijönnek egy prémium termékcsaláddal ami azt a réteget szólítja meg ahol a Te vásárlóid is elhelyezkednek. Lesz attól még nagytételes egyenboruk is de lesz már más is. Sztem ez a fejlesztési ki lett kényszerítve, alulról, a kicsik által.Tehát kihatnak a kisebb termelők a nagyobbakra is.
@fiatalborivo: Van esetleg olyan oldal, ahol az értékesített palackmennyiségeket borászatok szerint gyűjtik, vagy kutakodni kell az adatok után?
Én alapvetően optimista lennék, de türelmetlen is. A nulla közeli állapothoz képest valóban nagy változások történtek, de az elmúlt néhány évben már kevésbé látványos ez a folyamat, ami egyébként is csak apró reakciós szigetek tevékenységének köszönhetően érhető tetten, maga az ágazat és a borkultúra szerintem nagyon rossz passzban van, így érdemes erről is szót ejteni, amikor a borágazat fejlődésén merengünk.
-Nem tudok olyan borvidéket mondani, ahol egységesen szép és karbantartott ültetvények jellemeznék a tájat, még leginkább Villányt említhetném, igaz méreteiben kisebb és majdnem teljes mértékben kihasznált.
-A termőterületeink drasztikusan csökkennek, az ágazat nem nyújt megbecsülést, minimálisabb létbiztonságot még a befutott neveknek se.
-A bor totálisan elvált a mindennapoktól: vagy alkoholizmusnak tekintik a rendszeres borfogyasztást, vagy gazdag sznobok hóbortjának. Említésre érdemes kocsmakultúránk mikroszkópikus méretűre zsugorodott, az éttermek "ház bora" jellegű és rendeltetésének valóban megfelelő borral szökőévenként találkozni.
-Végnapjait éli a termelői borkimérés, a környékbeli (folyó)borok vásárlása és a pinceszer, mint olyan, ezáltal egy életforma, egy kultúrelem sorvad el és szegényedik általa a vidék.
-Az egyetlen öröme a hazai termelőnek a magyar ember látszólagos ragaszkodása a magyar borhoz megérzésem szerint igazából félelmeink és előítéleteink hozadéka, ugyanis szinte minden más élelmiszer-ipari termékből nem esik nehezünkre a távolról behurcolt szemetet választani.

A másik dolog, hittem (és tán hiszem is), hogy amúgy olasz módra nyugati (ergo francia) fajták importjának kerülőútjával bizonyítjuk, hogy többre hívatott ez az a vidék, mint amire minket tartanak, majd idővel túllépve ezen, saját utunkat megtalálva (valós eredetvédelem, fajták, termesztés- és pincetechnológiák szabályozása) lépünk rá a helyes ösvényre, ehhez képest már az első lépcső se sikerült éppen csont nélkül, nem is biztos, hogy járható ez az ösvény, mégse nagyon akaródzik tovasétálni róla.

Megint másik dolog: tudjuk különválasztani a jogos kritikát és az ócska kibicelést. A bor megmondóemberei és a hozzájuk kapcsolódó szervezetek is hajlamosak időszakos szólamokat kántálni, most pl. sokat rugózunk ezen az alkohol vagy stílustémán, de itt van ez a termőhelyszkeptikus hivatalos álláspont is, az egyik MW azt javasolja, hagyjuk a kadarkát, a másik szerint az aszút cseréljük late harvestekre, míg a flying winemaker chardonnay-ra és sauvignonra cserélné a furmintot, hársot Tokajban (általánosságban elmondható, hogy utálják minden ország minden borvidékeinek egyszerű ivóbor fajtáit), na az ilyenekkel ne törődjünk végképp.
Hogy Albertet plagizáljam és fényezzem: igyunk sokat és jót, ez a legtöbb, amit tehetünk, ha effajta igény nincs meg alapjaiban mindegyikünkben, akkor úgyis bukásra vagyunk ítélve...
Nyilván van fogyasztói elmozdulás az elfogadható kategóriától felfelé a jobb borok irányába, de érzésem szerint ez csak a borblogos/fesztiválozó közönség körében egyértelmű, ezek pedig továbbra se jelentenek masszív tömeget (legfeljebb szeretjük annak látni - magunkat).
Az üzletek alsó polcain a magam részéről kevés elmozdulást látok minőségben (és árban) felfelé, pedig az lenne az alap, amire építeni lehet. Hasonlóan a gasztronómiához, ahol egyesek kicsiny, idővel gyakran elmerülő csúcsgasztronómiai szigeteket építenek maguknak és párszáz embernek (hurrá!), de a nagy elmozdulás az lenne, ha egy Budapest méretű városban nem 10, hanem 1000 hely lenne, ahol mindig lehet kapni tisztességes pörköltet nokedlivel. S ezeken a helyeken nyilván lenne normális - alföldi - házibor is max. 200 Ft/dl áron. Mert mit kezdjen a magamfajta azzal a jelenséggel, hogy ehet rendes többfogásos ebédmenüt egy csomó elegáns helyen 1000-1500 magyar forintért, de ha inni is akar hozzá egy decit az ottani legolcsóbb borból, az újabb 5-600 Ft...
@Parci: Van, hogyne lenne. Vannak olyan borok, kereskedők, éttermek amik 20 éve még nem voltak. Egyre többen képviselik a minőséget és egyre jobb borokat tudnak jó áron inni az erre nyitott borisszák.
@fiatalborivo: Logikus amit mondasz. Biztos vagzok benne, hogy amikor te milliárdos leszel akkor így fogod csinálni :)
Viszont furcsa módon a "nagyjaink" nem így gondolkodnak. Persze, szeretnének ők ugyanolyan jó bort csinálni, de még a gondolattól is viszolyognak, hogy ugyanúgy, vagy legalább hasonlóan mint a kicsik. Mintha a fradi csak azt tűzné ki célul, hogy annyi gólt rúg mint az FC Barca... de úgy játszani, edzeni és gondolkodni nem akarnának.

@zoli: Nagyon jót mondasz. Tökéletesn megfogalmaztad a kibiceléssel kapcsolatos problémát.
@hegyaljai: nem először nem értek egy szót sem abból, amit írtál :)

@zoli: nem először értek egyet veled minden ponton. ezt a szöveget egyébként nem szántam optimistának, épp arra próbáltam utalni benne, milyen nyomasztó, hogy a problémáink mellett az álproblémáink sem változnak. én persze nem tudok nem örülni annak, hogy ha akarok, mindennap ihatok jó bort, ezzel együtt lassan itt az ideje összerakni az igazi-tényleges problématérképet. amit én említek az elején és amit te és a többiek eddig is hozzátettetek, abból már szinte meg is van. kár, hogy egygenerációsan megoldani ezeket a problémákat lehetetlen
@AG 2.0: A problémakép szerintem riasztóan egyszerű :(
Vissza kell adni a csak szőlőből készült természetes bor becsületét azáltal, hogy a bortörvényben egyértelmüsítjük a különféle szőlőből készült termékek meghatározását.
Szigorúan kell akár hatóságilag, akár borvidékileg ellenőrizni a szőlészeti és borászati technológiát.

Tovább is van, mondjam még?
@BZoltan: Volt idő amikor milliárdos akartam lenni, már nem akarok túl sok nyűg... Komolyra fordítva, a milliárdosok nem borászok. Megfogadnak egy borászt aki elmondja elképzeléseit nem? Aztán alakítanak rajta úgy hogy mindkét félnek megfeleljen vagy nem alakítanak és nem veszik fel a borászt. Tehát a szakmai döntések jelentős része inkább a borász kezében van nem? És ha jó az amit csinál akkor nem is fogják csesztetni a tulajdonosok. Ott van a Badacsonyi Borgazdaság(remélem jól emlékszem) ahol most ifj Istvándy borászkodik(remélem jól emlékszem) aki sokszor elmondta itt és más blogokon hogy attól még hogy nagy gazdaság és eddig nem a minőség volt a fő szempont, most mindent megtesznek az ebbe az irányba való elmozdulásért. Véletlen lenne hogy 20-30-xx évnyi mennyiségtermelés után pont most mondta azt a tulaj hogy na akkor nézzünk egy olyan borászt aki kicsiben jó minőséget termel és lássuk mit tud nagyban??? Nem tudom lehet én látom csak a pozitív példákat és a negatívakat nem, de én az ilyen dolgokat nagy lépésnek értékelem.
@AG 2.0: én is örülök a jó boroknak, jut is mindennapi betevő, de kár azért, hogy megszállottnak vagy szakbarbárnak kell lenni, hogy a mellélövések számát minimálisra redukálhassuk és ez a boron kívüli ágazatokban hatványozottan igaz. Van két michelin-csillagunk, de már egy normális vasárnapi ebéd se kerül otthon az asztalokra. Egy alap olasz hipermarket szebb holmijai jelentik idehaza a menő delikát boltok kínálatának szintjét. Így eleve nincs esélye a mindennapok borainak se.
Általánosságban asszem elmondható, hogy kurva igénytelenek vagyunk és lusták. Azért meg ölni tudnék, hogy a fiam ovijába egy házilag készített tortát nem lehet bevinni, bezzeg egy zacsi csipsz vagy valami édes műanyag a teszkóból oké kategória. Ha ezen nőnek fel a fiatalok is, akkor hiába várjuk az elkövetkező generációknál a felemelkedést.
A probléma-térképet még fel is lehetne vázolni, csak a megoldására vonatkozó közös stratégiával leszünk bajban. Az eredetvédelmek szabályozásait olvasgatjátok? Épp csak annyira elég, hogy befogja a száját, aki hangosan verte a tamtamot vagy hogy elmenjen a kedve örökre, hogy ilyesmiben részt vegyen.

@BZoltan: ilyesmit tervezget is a kormány, amennyire én tudom, de ettől se várnék különösebb megváltást, szerintem az átlag fogyasztó számára a szulfitok ijesztőbbnek hatnak majd, mint mondjuk a természetes színezék. Illetve a leírtak betartatásával is komoly gondjaink akadnának, az ex-obi még mindig csak a bevitt mintákkal hajlandó foglalkozni (Vincze Béla is csak a saját töketlenségének köszönheti, hogy lebukott), azzal is egyre kevésbé, már stabilitási vizsgálat sincs, ergo az összes mért adatot egy-két profi gép megmondja 5 centből fél perc alatt...
@fiatalborivo: Huh, azért tényleg nem olyan egyszerű egy nagy gazdaságban nagytömegben jobb minőséget termelni. A szőlő alapanyag miatt főleg. Hatalmas területet kell a gazdaságnak megművelni a kisebb hozamú ültetvényekből, hogy hozza az elvárt palackszámot.
Ha integráló típusú a termelési modell, akkor rengeteg Pista bácsit meg Mari nénit kell egyenként meggyőzni, hogy ne termeljen ennyit.
Tehát sajnos nem elég egy borász aki kicsiben jót csinál és mutassa be nagyban is. Komoly szőlészeti munka is kell és erre én a környezetemben nem látok még próbálkozásokat sem.
@zoli: "Hogy Albertet plagizáljam és fényezzem: igyunk sokat és jót, ez a legtöbb, amit tehetünk, ha effajta igény nincs meg alapjaiban mindegyikünkben, akkor úgyis bukásra vagyunk ítélve..."

Itt csatlakoznék zolihoz: Kérjük az Albert Gazdát, hogy haladjon tovább a karavánnal, igyon sokat és jót és adjon továbbra is jó tippeket.
@fiatalborivo: Hogy az ifjabb Istvándy milyen beosztásban és milyen döntési pozícióban dolgozik a Demjánnak én nem tudom.
A képlet azért nem ilyen egyszerű. A Tornaiéknak is ott volt a Várszegi Gyuri aki az első értékelhető borokat megcsinálta a Top Selection-nel, mégsem hagyták tovább dolgozni.

A borász egy nagyon fontos szereplője ennek az egész történetnek, de messze nem az egyetlen. Lehet akármennyire elkötelezett és jó szakember a borász, ha a szőlészeti munka nem úgy megy ahogy kell és nem olyan munkaeszközöket kap ami a jó eredményhez kell.

Akárhogy is, nagyon-nagyon messze vannak még a milliárdosaink, hogy valóban építő szerepük legyen a magyar bor ügyében.
Egyetértek, minden szavával. Persze ne feledjük, hogy munka van még bőven, hiszen max. 20%-a a magyar kibocsájtásnak minőségi (nekem ez fáj a legjobban, szarok a magas alkoholra, ellenben a lekvárt nem szeretem). A fogyasztók nevelése lenne a fő feladat. Persze, kérdés a pénztárcájuk mit bír el?
@akov: 20%? Szerintem 0.2%-kal közelebb vagyunk a valósághoz.
@zoli: egyetertek, az ovis pelda fedi a hetkoznapi valosag legtobb aspektusat. szerencsere ahogy a borasztban is vannak a minoseg irant elkotelezett termelok, mar van olyan ovi ahol helyben megsutik a szulinapi sutit es a gyerekek segitenek. a chips gaz az oviban es a borban is :)
@BZoltan: bizony, a jó munkaeszközök roppant fontosak! :)
@BZoltan: nehéz műfaj a milliárdosoknak a borászat.
Ha csúcséttermet akarsz, két év alatt össze lehet hozni egy Michelin-csillagot, mondjuk 1 milliárd befektetéssel. Borban mit lehet elérni 2 év alatt (ha lenne is komoly szándék rá, bár ilyet milliárdosainktól borügyben nem nagyon látok)?
Nagyon jó összefoglaló cikk...
Annyit azért hozzátennék, hogy az álproblémák folyamatos jelenléte valós problémákat sejtet:
- Én nagyon örülnék neki, ha a fejlődés jegyében Villányban, egy nagyon jó dűlőben a Kadarkával is kísérleteznének, és egyszer egy csúcskadarka (-portugieser, vagy küvé) is születhetne. Persze a zsombékok közt kitúrt csigán, rákon felnőtt, majd télire a bihari hegyekbe makkoltatni felhajtott disznót is szeretném megkóstolni, de ennek azért objektívebb akadályai vannak...
- Az alkohol szerintem egyáltalán nem álprobléma: néhány éve jelentek meg a magas alkoholok, sem a borászok, sem a fogyasztók nem tudtak hirtelen mit kezdeni vele. Az előbbiek talán megbirkóznak vele (ma már harmonikusabbak ezek is, az erősen kilóhó alkohol azért ritkább), utóbbiak valamennyire megszokták.
- Nem tudom, hogy a villányi borok a külföldi hasonlókhoz képest drágábbak, vagy olcsóbbak, de az biztos, hogy a villányi csúcstermelők árban is kifejeződő presztízse Magyarországon sokkal magasabb, mint a többi borvidéké. Egyrészt mindenki eldöntheti, adott áron adott palackot megveszi-e, másrészt engem azért irritál, ha egy sztártermelő - ha nem is belehugyoz, ahogy egy kommentelő fogalmaz az alkoholistán, de gyöngyözőbort tölt a palackba, amit 2000 felett árulnak.

Villány nagyon összetett történet, a minőségi bortermelők úttörői, sikereik, "lila zakós" fogyasztók generálta kielégíthetetlen kereslet, Magyarország valószínűleg legjobb, de a marketingszövegeket komolyan véve mégis félreértékelt vörösboros területe, szóval az asztalra letevés és a nagy arc egyaránt jelen vannak - nem csoda, hogy valaki az egyik, valaki a másik oldalt nézi.
@Hepci: A vendéglátáshoz nem értek. De egy borászatban elegendően nagy tőkével és a megfelelő csapattal 8-10 év alatt szerintem kis túlzással bármit el lehet érni. Tény, a pénzen és a jó csapaton túl nem árt ha jó ízlése, koncepciója és nem utolsó sorban jó szándéka is van a gazdának. Én a nagyjainknál pont ezen három dolgot nem látom.

Konkrétan a Somlón úgy érzem, hogy a három milliárdos százötven hektárról nem tudnak annyi izgalmas, érdekes, tiszta és jó bort lepalackozni mint a 4-5 (hozzájuk képest nagyon csóró) kistermelő az összesen vagy 15 hektárról.

De szerintem a többi borvidéken is nagyjából ez a helyzet.
@muskotály küvé: Azért jelentek meg néhány éve a magas alkoholfokkal bíró borok, mert volt három (2006, 2007, 2008) kimagaslóan nagy cukorfokot produkáló évjárat.
Nagyon jó áttekintés. Kicsit irígylem ezt a rálátást..., de nagyon jó olvasni. Érdekes azon elgondolkozni, hogy mi az amit én tehetek meg, amely továbbviszi ezt a folyamatot. Már az intenzív borozás mellett...
@BZoltan: Jól tudom, hogy pl. Rioja vagy Champagne esetében a standard az évjáratok keverése az ilyen jellegű problémák kiküszöbölésére. Ez tudtommal soha nem volt hagyomány nálunk, most van rá lehetőség törvényileg? Lehet hogy segítene a középkategória borain, vagy inkább ez is a trükközést erősítené?
@Daeril: Tudtommal volt az évjáratházasításnak hagyománya Magyarországon.
Sőt, szerintem manapság is alkalmazzák ezt a módszert sokan és nem is ördögtől való dolog az évjáratházasítás.

A lényeg ebben az esetben is pontosan és csakis az mint bármely más borászati beavatkozás esetében. Nevezetesen, hogy mennyire egyértelmű a fogyasztó számára a dolog, mennyire jelenik meg a termékdefiníciókban a különbség.

Jelenleg az az abszurd helyzet van, hogy ugyanazon a polcon, ugyanazon terméknév alatt versenyez a fogyasztók kegyeiért több olyan termék amiknek sok köze nincsen egymáshoz.
Hát elég furcsa a külföldi szakik hozzászólásainak értelmezése. Ugyanis mindegyik hozzáteszi, hogy mit lát ő a magyar borokban jónak, kiválónak, és a lehetséges fejlődési útvonalakról is szólnak. számomra ez teljesen pozitív hozzáállás. Nekem mindig nagyon magyaros, provinciális hozzáállás az ilyen kitétel: "a hőbörgésre pedig oda sem kell figyelni". Tényleg? Pedig abban is van tartalmi mondandó, amit talán érdemes figyelembe venni. De ezt azt hiszem megnehezíti, egy alapvető mentalitás. Ha tetszünk valakinek, akkor büszkélkedünk, ha kritikát fogalmaz meg, velünk magyarokkal, borainkkal, akkor kiírjuk a világból.
@meru: de hát éppen arról írok, hogy a kritikára oda kell figyelni
de hát épp nem, illetve szelektíven. Magad írod, hogy "hőbörgésre oda sem kell figyelni"
@meru: Hát a hőbörgés az nem is kritika.

Én annyival kibővíteném a dolgot, hogy más súlya van egy olyan kritikának amit egy fogyasztó - aki a munkájával megkeresett pénzéből megvásárolta a bort - fogalmaz meg és más annak a minden tét nélkül megfogalmazott kibicvéleménynek.

Hír- és információfogyasztóként érdemes pont ugyanolyan tudatosan válogatni mint borfogyasztóként :) Nagy jelentősége van annak, hogy egy hír, hol, hogyan, milyen módszerekkel készül. Pont ahogy a bor esetében is :)
Tyű, ezek aztán szempontok. Legjobb tudomásom szerint a legtöbb borítész nem saját pénzéből veszi a bírált borokat, vagy ha igen, akkor mondhatnám, hogy van miből, így végül is nem szempont. Áruld el légy szíves, hogy milyen módszerekkel, hol és hogyan készült pl. a Bonkowski kritika? Amúgy, továbbra sem látom, hiába olvastam el ismét a "hőbörgés"-nek nevezett kritikai észrevételeket, egy csomó pozitív fejleményt említ.
@meru: hát hogy a csudába lenne egyforma súlya minden véleménynek? nyilván neked is vannak szempontjaid, van, akinek jobban adsz a szavára, van, akinek kevésbé. a linkelt cikk alatt is azt írtam egyébként, hogy sok igazsága van az általad említett küföldi szerzőnek. most nem mennék bele abba, mennyire van képben, aki szerint a kétezernégyes oremus-mandolás tokaj’s best commercial bottling today, vagy aki szerint bock józsef kétezer előtt csinálta az igazán klassz borokat, mert nem ez a lényeg. a lényeg szerintem az előadás módja. de egyébként ha valamit el szerettem volna kerülni, az az, hogy az én blogomon valaha is ő legyen egy vita középpontjában. sőt, ezt még mindig el szeretném kerülni.
hát, én is csak a stílusodra reagáltam, hogy miként intézted el ebben az írásodban azt a külföldi véleményt (nem vagyok képben: ő egyébként ördög?), és hát lássuk be, ha mint véleményformáló azt írod, hogy oda sem kell figyelni valakinek a véleményére, azzal nem súlyozol, hanem megszüntetni szándékszol. Ennyit szerettem volna közölni veled.
@meru: Sajnos, vagy inkább szerencsére rosszul tudod. Igenis sokan vannak olyan borkritikusok akik csak olyan borról írnak amit a saját pénzükből vásárolnak meg.

Én személy szerint azon a (sajnos kisebbségi) állásponton vagyok, hogy az ingyebor kritikája egy hajítófát sem ér. Sem akkor ha pozitív, sem pedig ha negatív.

A kibicség egyik ismérve az ingyenbor elvárása.
Nagyon érdekes cikk. Köszönöm szépen!
@BZoltan: bocs, de nekem ez már szkanderezés, mondhatnám, hogy te is rosszul tudod, hisz úgy beszélsz, mint, aki az összes borszakit ismered, ezt meg te sem gondolod komolyan, remélem. Azt pedig elismerem, hogy másképp értékelek egy bort, bármit, ha megdolgozom azért a pénzért, amit kiadok érte, vagy ha ingyen kapom, és megint más, ha ajándékba. "A kibicség egyik ismérve az ingyenbor elvárása": mit kezdesz így annak az amerikai borszakinak a véleményével, akinek a küszöbére letett egy magyar kereskedő egy karton magyar válogatott bort, és a szakit elvarázsolták a borok?
Kedves AG!

Borkritikáidban ezentúl, és a archívumban visszamenőleg minden esetben szíveskedjél feltüntetni, hogy az értékelt borért fizettél-e avagy sem. Amennyiben ezt 24 órán belül nem teszed meg, borvásárlásaimban a továbbiakban nem tekintem irányadónak a pontszámaidat és a kedvenceim közül is törlöm a címedet. Ezen levelem angol fodítását kapják még:
Jancis Robinson, UK
Robert Parker Jr., USA

Tisztelettel,
Patyolat Pál

A Korrupt Kóstoljegyzetek Ellen Tiltakozó
Borbarátok Egyesületének titkára
@meru: Semmit nem kezdek vele. Nem érdekel. Ha majd beballag egy boltba, megveszi a bort és megírja a véleményét akkor érdekelni fog.

Nekem ez amúgy messze nem szkanderezés. Érintettségemnél fogva nagyon odafigyelek, hogy mi történik a boros médiában.
@meru: megszüntetni? hogy tudnék/akarnék én bármit is megszüntetni?
azt hiszem az elmúlt két hétben a "borblogoszféra" nálam tízszeresen kiverte a biztosítékot. a jövőben még többet iszom csendben és még kevesebb kommentet fogok olvasni, mielőtt agyvérzést kapok.
@Bortó: Kár ezen a témán gúnyolódni. Az ingyenbor téma sokakat zavar. Túl sok olyan boros média van ami a függetlennek próbál mutatkozni, de közben _csak_ olyan borokról írnak amiket ingyen kapnak a termelőtől. Szerintem köztudomású, hogy ez a blog nem ilyen.
@Bortó: @BZoltan:

ez nagyon nehéz kérdés. én sem utasítom vissza azokat a termelőket, akik megkeresnek, hogy kíváncsiak lennének a véleményemre. ezt általában jelezni igyekszem a vonatkozó szövegekben. ezen túlmenően egyik-másik kereskedőtől is szoktam kapni borokat. ugyanakkor soha semmilyen kötelezettséget nem vállalok, nem teszek ígéretet arra, hogy az adott borról írni fogok, arra pláne nem, hogy jót fogok írni róla. pénzt természetesen soha nem fogadtam el senkitől. mármint nem készpénzre gondolok (az azért durva lenne, ilyet nem feltételeznék senkiről), hanem hát hirdetésért sem kuncsorogtam soha. e tekintetben könnyű dolgom van, nem vagyok rászorulva, nem a borból élek, nem keresek vele. csak költök rá. általában többet, mint amit a családi költségvetés elbír :)
@AG 2.0: nagyon támogatom a problématérképet, de hogy a jóról is legyen szó benne, kérnék inkább egy SWOT-analízist. a végén mindenki eldöntheti, hogy a jóból vagy a rosszból van-e több...

javaslom rögtön utána egy összehasonlítást elkészíteni a közelben található Ausztria borszabályozásáról. nekem ugyanis a legnagyobb problémám: lehet, hogy a karaván halad, de ha más karavánnal hamarabb elér Damaszkuszig, sőt, egyre gyorsabban, akkor lehet, egyre kevesebben válasszák majd egy fogyó, elszegényedő népességből ezt a karavánt...

illetve szeretnék kérni egy interjút a Parlamentben csücsülő borásszal arról, hogy milyen segítséget kíván(t) képviselőként nyújtani a magyar borászatnak, milyen négyéves tervvel vágott neki a ciklusnak és ebből mit sikerült eddig megvalósítania. amiket nem, miért nem, stb... (azt is megköszönöm, ha vki már olvasott másutt ilyen interjút és azt belinkeli nekem.)
@meru: "Azt pedig elismerem, hogy másképp értékelek egy bort, bármit, ha megdolgozom azért a pénzért, amit kiadok érte, vagy ha ingyen kapom, és megint más, ha ajándékba."

Ez nagy hiba, remélem, hogy nem osztasz nyilvánosan bor- vagy bármiészt.
Ha bármiről szoktál értékeléseket kellő magas színvonalon tenni, előfordulhat, hogy küldenek egy bármit azzal a kérdéssel, mi a véleményed róla. Ha őszintén leírod, nem gond.
@meru: "mit kezdesz így annak az amerikai borszakinak a véleményével, akinek a küszöbére letett egy magyar kereskedő egy karton magyar válogatott bort, és a szakit elvarázsolták a borok"

Számold ki, egy karton mondjuk 10.000 Ft-os bor az 120.000 Ft - ennyit ér, ha a valakinek tetszenek. Ha nem, akkor ennél kevesebb. Kicsit életszerűtlen, hogy valaki csak azért dicsérjen egy bort, ami nem tetszik neki, mert ingyen kapta.
@muskotály küvé: hm...apró különbségekről van szó. Tudod, szubjektivitás. Megvan? Ha nincs, az a nagy hiba.
@meru: nem a boron múlik, hogy került hozzád... ha csak azért, mert ingyen volt, jobban tetszik, az nem szubjektivitás, hanem seggfejség. Nem mindenki seggfej. Ebben bízva kívánok jóéjszakát.
@muskotály küvé: nem is mondtam olyat, hogy ha ingyenbor, akkor jobban tetszik...ezt te vetítetted a mondandómba. Ez a te gondolatod barátom.
@BZoltan: szerintem nem az a fontos, hogy vegye a bort a szaki, hanem hogy leírja, ha ettől eltérő - bármilyen - konstrukcióban került hozzá. Azért a totális korrupció meg az éteri tisztaság között akadnak pozitív árnyalatok, amik még nem veszélyeztetik a hitelességet.
Természetesen nem sorolom ezek közé azt az esetet, amikor a szaki odamegy a borászhoz a pince hűvös zugában és aszongya néki: Bélám, adj egy kartonnal emez zászlósborodból (Marcus Antonius Seggrepacsius Cuvée von Baron Lófütty 2006), meglásd, ez 9 pont lesz. :)
@Hepci: @muskotály küvé: Az a baj, hogy az emberi lélek nem így működik. A 60-as években nagy divat volt az ilyen szociopszichológiai jelenségek vizsgálata, akkoriban nyert igazolás az az elképzelés, hogy azokat az értékeket amikért áldozatot hozunk rendszerint jobban becsüljük.

Vagyis az ingyenbort éppen hogy kevésbé értékeli az ember mint azt amiért fizetett.

Az értékelés itt nem feltétlenül magasabb pontot, hanem mondjuk nagyobb figyelmet, türelmet, több időt is jelent... ezek pedig a hibákat pont ugyanúgy kihozzák mint az erényeket.

Tehát a végső pontszerű értékelést mindenképpen torzítja a tény, hogy a bort ingyen kapta avagy fizetett érte a kritikus. A torz értékelés pedig ugye nem jó :)

Azt pedig az inflálódott magyar közmorál hatásának érzem, hogy ami nem totálisan korrupt azt már szinte jónak kellene tartanom. Szerintem nem kell. Jó az ami tényleg jó :)

A borkritika a fogyasztónak szól, a fogyasztó pedig a boltban, pénzért kapja a bort. Minden kritika (a versenyek is ide értendőek) akkor hiteles, ha a megfogalmazója a bort ugyanonnan és ugyanannyiért kapja mint a fogyasztó.
@BZoltan: s akkor mit tegyen szerencsétlen borblogger, ha kap egy pincétől egy üveg bort ajándékba, többé soha ne írjon annak a pincének semmilyen termékéről? Vagy csak arról a konkrét borról ne írjon (amit pont azért adtak neki, hogy esetleg írjon róla)?
Szerintem nem túl életszerű az elképzelés.
A többi dologban van igazságod, pl. 3 helyen árulják úgy az ollóimat, hogy bizományba adom. A háromból két partner magasan a legnagyobb haszonkulcsot alkalmazza a partnereim közül (100%, ez szerszámban nem szokásos), vagyis nem elég nekik, hogy ingyen kapják, még k. sokat is akarnak keresni rajta.
A borversenyek ügyében viszont maximálisan egyetértek, a mindenkori obinak és a versenyszervezőknek egyaránt a piacról (is) kellene beszerezni minden tételt a turpisságok kizárása érdekében.
@Hepci: Én nem mondtam olyant, hogy ne írjon senki olyan borról amit ingyen kap. Írjon bátran, de a hitelességhez hozzátartozik, hogy az értékelését potenciálisan torzító tényezőket korrektül az olvasói elé tárja. Ahogy ezt Albert Gazda például törekszik is megtenni.

Én arra bátorítok minden boros médiumot (nyomtatott sajtót, webes borportált, blogot, stb.), hogy nyíltan vállalják fel, hogy a borok amikről írnak honnan származik. Ahogy minden bortermelőt is arra bíztatok, hogy sajtómegjelenés céljából ne adjon újságírónak, borszakírónak, bloggernek ingyen bort.
@BZoltan: ettől még picit messze vagyunk. :)
Idézem egy mezőgazdasági áruház vezetőjét (pár éve "tárgyaltunk", de a helyzet aligha javult azóta):
- Tisztelt Oláh úr! Ide egy zacskó szög se kerülhet be úgy, hogy ne kapnék utána 10 százalékot.
:)
@BZoltan: biztos igazad van az emberi lélek működésével kapcsolatban, de egy száraz, szakszerű borleírás, illetve tapasztalt borítész esetében ennek nincs érdemi jelentősége. Nem az a kérdés, melyik a kedvenc bora, hanem hogy az adott bor milyen. De megértem, ha nem küldesz ingyenbort a firkászoknak és egyéb naplopóknak :)
@meru: akkor végképp nem értem, mit akarsz mondani.
@fiatalborivo: Azért azt kiemelném, hogy gondolom, azóta mindannyian idősödtetek (bölcsültetek), nőtt a magatokra (jobb borra) költhető jövedelmetek, és így nyilván ezek irányába fordultatok. Azért igen sok 16-18 éves látok édes vöröset keresgélni görnyedten a sarki kisboltban, illetve üvegből kortyolni a vízszínű lőrét, amíg a saját környezetemben igen erősen jelen van az, ami a Tiédben (talán édes vöröset azért nem ittam, VBK-t biztosan soha). A fogyasztási szokások még közel sem ideálisak, itt jön a bormarketing, amivel azért szerintem el lehetne érni a fiatalokat is - persze nem feltétlenül úgy, ahogy eddig láttuk. Nyilván lehet, hogy minden fiatalon végbemegy a bölcsülés folyamata, és a gyümölcsvodka irányából csak kis kitérőt tesznek a rossz boron át legalább a jó magyar alapborokig. :)
@Hepci: @BZoltan: Nekem például tetszik Bonkowski gyakorlata, minden poszt végén ott van megjegyzésben, hogy azokat a borokat konkrétan honnan szerezte be. Én el tudom fogadni, hogy ajándék borokról ír, pl a villányiak esetében, amíg az őszinte véleményét írja le. Persze ha tetszettek volna neki a borok, akkor nehezebben dönteném el, hogy befolyásolta-e az ajándék ténye. Nekem még azzal sincs bajom, hogy nem küldi őket vissza, ha nem bírja a stílust - a termelő tudta, hogy kinek és miért küldi azt a bort.

De abban egyetértek Zoltánnal, hogy egy fogyasztói blogon alapvetően meg kell venni a borokat, attól lesz/lehet egyáltalán hiteles. De nem csak fogyasztói(=kritikusi) blogok vannak a világon, vannak, akik más szerepeket is felvállalnak. Nincs ezzel sem baj, csak tudni kell, hogy mikor mit olvasol.
@Szomjas Gödény: Már amennyiben tudható, hogy mikor és mit olvasol. Ebből a szempontból szerintem néhány boros médium erősen feszegeti a sportszerűség határait.
A topik eredeti témájához hegyaljai olvtárstól átvéve itt van ez a link: www.mkogy.hu/internet/plsql/ogy_biz.biz_adat_uj?p_ckl=39&p_biz=A363&p_tag=&p_tagj=&p_munkatars=&P_stilus=nyito.css&p_honl_rend=&p_ules=I#biz_ules

Én a napokban elolvastam az elejétől a végéig... Hán néha nem tudtam eldönteni, hogy sírjak avagy nevessek. Komolyan nem tudok mást mondani, hogy jobb lenne szétzavarni az összes létező gittegyletet ami nem teljesen civil kezdeményezés. Az összes hegyközséget, hegybíróstul, a Hegyközségek Nemzeti Tanácsától, az Agrár Marketing Centrumon és a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatalon át az összes naplopó, fingfűrészelő, nyálverő bürokratát elzavarni, a létező összes borral foglalkozó hivatalt, hatóságot, állami szervezetet lebontani, a helyét felszántani sóval beszórni.
@BZoltan: Az új "sóval beszórt" szerkezetben, hogyan képzeled el az eredetvédelmet? Milyen az elképzelt ideális eredetet igazoló rendszer, ami nem bürokratikus !és! hatékony??
@Daeril: Az eredetvédelemnek elsősorban és elsődlegesen borvidéki és borrégiós kezdeményezésnek kell lennie.

Amúgy nem kell feltalálni a spanyolviaszt. Bármikor megnézhető az osztrák, olasz, német, francia, spanyol, portugál, szlovén minta. Leginkább persze az osztrák.

Komolyan érdemes ezeket a bizottsági jegyzőkönyveket elolvasni.

A termelők határidőre jelentenek több helyre redundánsan mindenfélét még sincs az országban egyetlen olyan hatóság, szervezet sem akinek hitelt érdemlő adatai lennének a magyar borágazat helyzetéről. Gittegyletek sora, lehűtők regimentje él meg vígan a termelőktől beszedett pénzeken, miközben senki nem tudja hogy pontosan mi értelme van annak amit a hatóságok csinálnak. Fütyülnek el a milliárdok olyan állami szervezetek kiadásaira amely szervezetek működése a legminimálisabban sem láthatók át és amelyek egy fikarcnyit sem szolgálják a magyar bor ügyét. Százmilliók folynak el olyan projektekre amiknek kérdéses az alapkoncepciója, értelme és hozadéka.

Jelenleg nincs semmilyen eredetvédelem, semmilyen ellenőrzés és semmilyen igazoló rendszer. A termelő ha szépen megcsinál mindent amit a hatóság elvár majd ha úgy szottyan kedve akkor akár lúhugyot is palackoztathat, a kutya nem fogja soha ellenőrizni ameddig a lóhugyot úgy tuningolja fel hogy elfogadható legyen az íze. A kutya nem ellenőrzi (nem is tudja), hogy Somlóra nem hoznak-e zánkai szőlőt, Zánkára csengődit, csengődre meg olasz mustot. A hegybírók úgy adják ki a származási engedélyeket bemondásra, hogy halvány gőzük sincs arról, hogy mi van az ültetvényeken.

A jelenlegi rendszerben csak bürokrácia van és rengeteg költség... haszon, eredmény semmi. Mintha Nyilas Misi pakkjában csak cipőkrém lenne és azt mind meg kellene enni.

De mondok építőt is. Ha a Somlón minden termő szőlő hektárja után évente mondjuk 25 ezer forintot beadnánk egy közös kasszába (ez palackonként 10Ft alatt lenne), akkor vagy négy szőlőpásztort tudnánk közösen megfizetni tisztességesen arra, hogy 3 műszakban váltva járják folyamatosan azt a 600 hektárt ami a hegyen van és nézzék az ültetvényeket, kövessék a növényvédelmet, figyelmeztessenek a járványokra, elzavarják a tolvajokat, felírják az arra járó fuvarosautók rendszámát, ellenőrizzék a szüretet, pincéket és hasonlókat.

Mondom, palackonként ez 10Ft-nél nem lenne több.

Engedd szabadon a fantáziádat és gondold végig, hogy további néhány palackonkénti forintból mi mindent meg lehetne helyi szinten csinálni. Ne feledd egy olyan borvidékről beszélünk aminek a borai jellemzően a 2000-4000 forintos polci áron futnak. Akár palackonkénti 100-200 forintot is megérne az, hogy működő helyi bormarketing, érdekvédelem és adminisztráció legyen.

Ehhez csak le kellene szakadni az ostobábbnál ostobább állami szervezetekről és el kellene zavarni a mi pénzünkből léhűtő, haszontalan hivatalnokokat.
@BZoltan: Ja az fel sem merült bennem, hogy ne lenne igazad a szétzavart gittegyletekkel, csak továbbgondoltam és felmerült bennem, hogy akkor mi/ki és hogyan igazolná, hogy a somlói bor somlói. Tényleg hitelt érdemlően nem úgy mint most.
Gondoltam megkérdezlek hátha agyaltál már rajta, ezek szerint igen.

Legdurvább, hogy ezelőtt pár hónapja komolyan érdekelt, hogy mi a jelenleg aktuális fajtaösszetétele a nyilvántartott termő szőlőknek. 1991-es adatnál frissebbet csak a szekszárdi hegyközségnél találtam! Országos összesítés éves szinten ha keletkezik is elérhetetlen. De úgy látszik nem is erőltetik magukat.
@Daeril: A fajtaösszetételről elvileg éves rendszerességgel van kimutatása minden hegyközségnek. Az más kérdés, hogy miért nem tudják ezt szinte sehol egy tisztességes hegyközségi weboldalra kirakni vagy legalább a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa a saját weboldalán közzé tenni az ilyen információkat.
Szóval a termő szőlőültetvények méretéről és a fajtaösszetételről van hiteles adat. Viszont a termő mennyiségre vonatkozó adatok már annyira hitelesek mint a mongol népmesék.

Én sokat agyalok az eredetvédelmen és a lehetséges megoldásokon. De sajnos ilyen kezdeményezésekre partnert találni gyakorlatilag képtelenség. Kevesen vannak akik tudnak közösségben gondolkodni. A piti érdekellentétek minden kezdeményezést azonnal elnyírnak. Majd ha a Kádár-rendszer alatt szocializálódott csapat átadja a pincekulcsot akkor lesz valami. Addig csak szektásodunk :) és járatjuk a szánkat :)
süti beállítások módosítása