Vége a világbajnokságnak, nevettünk, sírtunk, a tanulságokat levontuk, ideje több energiát fektetnem ide is. Szombaton, a döntő meccs előtt muszáj volt oldani a feszültséget, alig múlt dél, amikor kibontottam a villányi Molnár Pince 2007-es cabernet sauvignonját, amelyet nem egészen ezerhétszáz forintért vásároltam az Intersparban. Van rajta matrica, mely szerint a szupermarketlánc válogatása, és egy másik is, amely az egyházi és világi borok versenyén elért kiváló eredményről tanúskodik. Erről a megméretésről még nem hallottam, de ez nem jelent semmit. Ha már itt tartunk, a villányi borversenyről viszont hallottam, ott aranyérmet kapott a tétel nemrégiben. A tizenkét hektáros birtoknak elég tartalmas honlapja van, kiderül onnét például, hogy apa és két fia viszi a céget, amely nemcsak szokásos kékszőlőket telepített, hanem carmenerét is, mi tagadás, kíváncsi lennék, mit tudnak belőle kihozni. Slágertéma mostanában az olcsón jót, úgyhogy a mélyrubin szín szemrevételezése után nagy érdeklődéssel szagoltam bele az első pohár tartalmába. Aztán megijedtem kissé, brettgyanú merült fel ugyanis, ami köztudomásúan megöli a bort könyörtelenül. Lehet azonban, hogy érzéki csalódás áldozata lettem, mert apránként átfordult az illatkarakter fűszerességbe és gyümölcsösségbe. Szájban közepes test, abszolút arányos szerkezet, az alkohol, a sav és a tannin jól elvan egymással, egyik sem telepszik a másikra. Kimondottan tiszta ízű, nem túl bonyolult, jól iható cabernet ez, érett, mégis inkább hűvös karakterű, és lendületnek sincs híján. 5 pontot biztosan megérdemel, csak a kezdeti bizonytalankodás miatt nem többet, ami árát is figyelembe véve remek teljesítmény. Még egy nüansz: nem classicus, hanem premium minősítésű, e kategória más szereplői nem igazán érhetők el ennyiért.