A múltkori komáromi zöldveltelinizés következtében megszerveződött a folytatás, hasonló körben kóstoltunk sauvignon blanc-okat Etyeken, az ország, a Kárpát-medence és a világ különböző tájairól. A társaság létszáma és a szemügyre vett borok mennyisége nőtt, a színvonal nem csökkent, elégedettek lehettünk az élménnyel. Valami olyasmit bírtam mondani a végén: kevés bor volt a mezőnyben, amely nem karcolta meg a hatpontos mércét, ez figyelemre méltó. Ahogy múltkor, ezúttal is különböző iskolák küzdelmét figyelhettük meg, noha semmi sem magaslott ki annyira, mint akkor a legkülönb wachaui smaragdok. Egyértelműen nyolcpontos tétellel nem találkoztam, de a hetes lépcsőfokot többen megközelítették, meghágták. E tekintetben mindenekelőtt az új-zélandi Cloudy Bay gyümölcsös-ropogós-fajsúlyos 2010-esét – különös, hogy a szintén jelen volt 2009-es érdektelennek tűnt –, a wachaui F. X. Pichler 2009-es Loibner Steinertalját és a burgenlandi Schloss Esterházy 2009-es Estorasát indokolt kiemelni, de muszáj felhánytorgatni a délstájer Sabathi markáns 2009-es Poharnigját, a chilei Montes nagyszerű 2010-es Limited Editionjét és a francia Pascal Jolivet 2009-es Sancerre-jét is. Szó esett róla utólag – elsősorban Bott Frigyes forszírozta –, hogy talán nem volt igazságos a többi tájék legjobbjaival szemben a fajta őshazájának átlagos tételét versenybe indítani. Meglehet, valóban így van ez – szegény Jolivet –, de az igazsághoz tartozik, hogy nem flúgos futamot rendeztünk, hanem a sokszínűséggel ismerkedtünk. Ennek megfelelően csodálkoztunk rá pl. a szlovák sauvignonok nagyszerűségére: az Elesko – hipermodern, jól eleresztett új hullámos borászat – két 2010-ese éppúgy kivágta a rezet, mint a Mrva & Stanko 2009-ese. Ráéreztek északi szomszédaink a lényegre, ez egyre világosabb. És itt el is érkeztünk a magyarokhoz, amelyeket nem kicsit találtunk sokfélének. Rókusfalvy Pál fahordós 2009-ese megint jobb, mint valaha – a szürkebaráttal ugyanez volt a helyzet nemrég –, krémes, gazdag, finom, mintha konkrétan a párja lenne Bott Frigyes dettó 2009-esének. A 6-7 pont közötti régiókban mozognak ezek. A Nyakas Pince reduktív 2009-ese picit lejjebb hódít, de mint mindig, hibátlan. A legérdekesebb magyar különdíját mindazonáltal az Etyeki Kúria 2009-ese kapta tőlem kedd este. Meghökkentően friss-élénk, barackos-snapszos illat, vibráló-színes savak, végtelenül jóleső ízek, fix, hogy lecsúszna belőle egy üveggel villámgyorsan. A plusz egy a bejegyzés címében Rókusfalvy 2006-osára vonatkozik, a legvégén, a visszakóstolások után volt hozzá szerencsénk. Megtudtuk: ebben a fajtában is van spiritusz, alkalmas arra, hogy hosszú, boldog életet éljen a belőle készült bor. Meg az is, aki megissza.