A villányi Gere Tamás már a kezdetek kezdetén arról volt híres, hogy tanninosabb, markánsabb, hosszabb ideig érlelendő borokat készít, mint a többiek. Ezt a tételt egy 2006-os portugieser is fényesen bizonyította hasábjaimon nemrég. A képlet az új generáció – Gere Zsolt és a lányok-asszonyok – színre lépésével és az idők változásával sem módosult érdemben. Miközben a délpannon vidékeken nem kevesen hamarabb kész, csiszoltabb, édesebb, szeszesebb tételekkel hozakodtak elő –  egy-két éves állapotukban is örömét lelheti bennük a fogyasztó – , Gere Tamásék nem szakítottak eredeti stílusukkal, nem kevés ideig barrique hordókat sem voltak hajlandók használni. Időközben azért haladtak ők is a korral, de az alapok maradtak. Nemcsak előnyei ismeretesek ennek, hátrányai is, hiszen az egyazon évjáratból származó fiatalabb nagyvörösök közt nem könnyű megmutatnia magát valaminek, ami később virágzik ki teljes pompájában. Kicsit ellentmond ennek, hogy a 2007-es Aureus top 25-ös lett Pécsen, de csak azért sem értékelem át az elméletet. A pince csúcsházasítása, cabernet-ből és merlot-ból rakják össze, kiemelkedő évjáratokban. Mindössze 14-es alkohol. Mély rubinszín, távol a feketétől. Tiszta, finom, komplex illatok; mediterrán áradás és csokoládés-kávés-feketeribizlis nehézbombázás nincs. Intelligens elegancia van. Komoly test, határozott tannin, élénk savak, szilárd szerkezet, száraz lecsengés. Rendkívül fiatal, de nem nyers vagy reszelős. A jövőnek csinálták ezt is. Aktuális állapotában 6 pont, biztos, hogy majd több lesz. Néhány év múlva vissza kéne térni hozzá.